Egy gyermek elvesztése

Egy gyermek elvesztése

Ha az embernek van egy kis √°llata, az olyan, mintha lenne egy kicsi, im√°dnival√≥, szŇĎr√∂s gyermeke. Ezt minden √°llattart√≥ tudja. A kis kedvenc√ľnk lesz a minden√ľnk, a szem√ľnk f√©nye √©s √ļgy elk√©nyeztetj√ľk, mint a saj√°t gyermek√ľnket. Velem sem t√∂rt√©nt m√°sk√©ppen. Mikor siker√ľlt megmentenem a b√°ty√°mmal ifjabb Danik√°t, a s√ľket macsk√°nk betegen sz√ľletett kiscic√°j√°t, annyira erŇĎs kapocs alakult ki k√∂z√∂tt√ľnk, hogy szinte a gyermekemnek √©reztem, ŇĎ pedig az anyj√°nak tartott.

Rengeteg idŇĎt t√∂lt√∂ttem azzal a cic√°val. Ismertem az √©letritmus√°t, a reakci√≥it √©s a szok√°sait. Egy ny√°vog√°s√°b√≥l, pillant√°s√°b√≥l tudtam mit szeretne, mi a baja. Egy√ľtt aludtunk √©s j√°tszottunk, elv√°laszthatatlanok voltunk! Igyekeztem rendesen a gondj√°t viselni √©s sok energi√°t ford√≠tottam a nevel√©s√©re.

Egy idŇĎ m√ļlva saj√°t ritu√°l√©ink is kialakultak. Szok√°sunkk√° v√°lt, hogy az √≠r√≥asztalomon kapja az √©tel√©t egy k√ľl√∂n neki v√°s√°rolt kis piros etetŇĎ t√°lk√°ban. Kis termete miatt nem tudott felugrani az asztalomra, √≠gy a fi√≥kokat kih√ļzva egy l√©pcsŇĎt alak√≠tottam ki neki, amin k√∂nnyen felm√°szott, hogy a t√°lk√°j√°b√≥l elfogyaszthassa a lakom√°t. Mindent megtettem, hogy boldog cic√°v√° cseperedjen. Rem√©lem siker√ľlt √©s boldog volt!

Egyik este nagyban j√°tszottunk az √°gyban ifjabb Danik√°val, mikor √©desany√°m r√°nk sz√≥lt, hogy ideje nyugov√≥ra t√©rni. Term√©szetesen nem akartunk lefek√ľdni, fŇĎleg mert a j√°t√©k hev√©ben nem √©rezt√ľk magunkat f√°radtnak, de any√°m ilyenkor nem ismert kegyelmet. Ha ŇĎ sz√≥lt, akkor mindent abba kellett hagyni √©s fek√ľdni kellett!

√ögy gondoltam, hogy aznap Danika cic√°mmal alszom. √ögyis bef√©szkelte m√°r mag√°t az √°gyamba, √≠gy maradhatna ak√°r √©jszak√°ra is. √Čdesany√°m ekkor felh√≠vta a figyelmemet, hogy Danik√°nak nincs let√©ve alomt√°lca. √Čjjel minden bizonnyal fel fog √©breszteni √©s akkor ki kell engednem. Ha pedig nem √©bredek fel a sz√≥l√≠t√°s√°ra, akkor bepiszk√≠t, amit nekem kell feltakar√≠tanom, hiszen az √©n macsk√°m.

Tudtam, hogy jogos, amit mond √©s erŇĎt vett rajtam a lustas√°gom. Nem akartam megint ut√°na takar√≠tani, √©jnek idej√©n felkelni, √≠gy √ļgy d√∂nt√∂ttem, hogy Danika kinn alszik. Megfogtam √©s az ablakon kereszt√ľl ki akartam tenni a h√°zb√≥l. Mivel f√∂ldszintes h√°zban laktunk, csak ki kellett hajolnom √©s le tudtam tenni a f√∂ldre, de Danik√°nak nem akar√≥dzott kimenni. Ny√°vogva pr√≥b√°lt visszam√°szni, belekapaszkodott az ablak p√°rk√°ny√°ba √©s minden erej√©vel kap√°l√≥dzva pr√≥b√°lt visszajutni a meleg szob√°ba. K√ľzdeni kellett vele, hogy ki tudjam tenni.

Sosem fogom elfelejteni azt a tekintetet, amikor r√°m n√©zett √©s a hangja is gyakran cseng a f√ľlemben, ahogy k√©rlelve ny√°vog. Egy pillanatra meginogtam, hogy tal√°n jobb lenne, ha benn maradna velem √©s majd eltakar√≠tom, ha bepiszk√≠t, de a lustas√°gom ism√©t megsz√≥lalt √©s Danik√°nak kinn kellett t√∂ltenie az √©jszak√°t. Nem akartam takar√≠t√°ssal kezdeni a reggelem. √ćgy erŇĎt vettem magamon, kitess√©keltem √©s lefek√ľdt√ľnk pihenni, de nehezen aludtam el.

M√°snap hatkor indult a reggel, mint mindig, m√©g h√©tv√©g√©n is, hiszen ifjabb Danika cic√°m olyankor m√°r az ajt√≥ elŇĎtt √°llt, v√°rva, hogy beengedjem √©s az √≠r√≥asztalomra felm√°szva megkapja a finom reggelij√©t. Igyekeztem is elŇĎk√©sz√≠teni neki a terepet, kih√ļztam a fi√≥kokat, kik√©sz√≠tettem neki a konzerv macska√©telt √©s siettem ki hozz√°, hogy beengedjem. √Ām ifjabb Danika nem volt sehol!

V√°rtam egy f√©l √≥r√°t, h√°tha csak k√©sik az √©n kis rosszcsont cic√°m, b√°r addig nem fordult elŇĎ ilyesmi egyszer sem. Az idŇĎ telt √©s nem jelentkezett a macsk√°m. K√∂rbej√°rtam az eg√©sz udvart ŇĎt sz√≥longatva, de a cic√°m nem ker√ľlt elŇĎ. Kezdtem k√©ts√©gbe esni, tudtam, hogy baj van, ifjabb Danika sosem k√©sett. Minden reggel az ajt√≥ban √°llt pontban hatkor √©s engem v√°rt, csak aznap reggel nem.

Any√°mhoz fordultam seg√≠ts√©g√©rt, h√°tha l√°tta valahol vagy tud r√≥la valamit. ElŇĎszŇĎr csak n√©ztek r√°m ap√°mmal √©s nem mondtak semmit. L√°ttam rajtuk, hogy tudj√°k mi t√∂rt√©nt, hogy baj van. A szem√ľkben szomor√ļs√°g √©s agg√≥d√°s csillogott. Gyerek voltam √©s nem h√ľlye! B√°r koromn√°l fogva fiatal, m√©gis egy kis√°llat gazd√°ja, egy felelŇĎss√©gteljes sz√ľlŇĎ √°llt elŇĎtt√ľk, aki tudta, hogy nem mondanak igazat. V√©g√ľl nem tudtak tov√°bb hallgatni. El√°rult√°k, hogy hol van az √©n gy√∂ny√∂rŇĪ kiscic√°m.

Ifjabb Danik√°t kora reggel tal√°lt√°k meg, a fŇĪben fek√ľdt elpusztulva. Valami n√°la erŇĎsebb ragadoz√≥ √°llat megfojtotta √©s m√°r senki sem tudott rajta seg√≠teni. Akkor √∂sszet√∂rtem. Magamat hib√°ztattam, ami√©rt kitettem este. Hiszen ŇĎ nem akart kimenni! Nem akart kinn aludni! A lustas√°gom miatt t√∂rt√©nt az eg√©sz! Berobogtam a szob√°ba √©s csak s√≠rtam. Hat boldog h√≥nap! Ennyi adatott meg neki. Kem√©nyen k√ľzd√∂ttem, hogy megmentsem √©s felneveljem, hiszen betegen sz√ľletett √©s csak nekem √©s a b√°ty√°m gondoskod√°s√°nak k√∂sz√∂nhette, hogy √©letben maradt, erre elvesztettem! T√∂bbet nem l√°thattam ŇĎt, nem j√°tszhattam vele √©s nem j√∂tt reggel hatkor √©breszteni, hogy etessem meg. V√©ge volt!

Nehezen dolgoztam fel az elveszt√©s√©t. A sz√ľleimre is haragudtam akkor. Nem √©rtettem, mit is gondolhattak, hogy megpr√≥b√°lt√°k elhallgatni. S√©rtŇĎnek √©reztem, hogy nem tartottak el√©g √©rettnek ahhoz, hogy elmondj√°k az igazat, pedig csak meg akartak v√©deni.

Sok √©v kellett hozz√°, hogy elfogadjam, nem √©n voltam akkor a hib√°s. Ha aznap nem teszem ki, akkor a k√∂vetkezŇĎ vagy az ut√°na val√≥ este is megt√∂rt√©nhetett volna a baj, de erre csak p√°r √©v m√ļlva j√∂ttem r√°.
Sokat tanultam azon a ny√°ron a felelŇĎss√©grŇĎl, az √°llatokr√≥l √©s magamr√≥l. H√°l√°s vagyok, hogy egy olyan nagyszerŇĪ cic√°t nevelhettem, mint ifjabb Danika. Fiatalon megtapasztalhattam, milyen felelŇĎsnek lenni egy √©let ir√°nt √©s m√≠g √©lek nem fogom elfelejteni azt az idŇĎt, amit velem t√∂lt√∂tt √©s amit nekem adott. Az egyik legcsod√°sabb macsk√°m volt!

Lévay Szabina

Lévay Szabina írói oldala

https://szabinalevay.hu

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-c√≠met nem tessz√ľk k√∂zz√©.

A weboldalon a minŇĎs√©gi felhaszn√°l√≥i √©lm√©ny √©rdek√©ben s√ľtiket haszn√°lunk.
%d bloggers like this: