Amikor először olvastam regényt Jón Kalman Stefánssontól az észak különös világába érkeztem meg, ahol ugyan állandó a küzdelem az elemekkel, az időjárás többnyire mostoha, a fény kevés és az embereknek nagy távolságot kell megtenniük, amíg elérnek egy másik lélekig, mégis a sorokban olyan erővel csillannak meg mély emberi érzések, mintha az Aurora Borealis fényei világítanának benne. A Hét szerzője nálunk az izlandi származású Jón Kalman Stefánsson.

Csillanó szépség északon, Aurora Borealis

Nagyon sok benyomásról írhatnék, ami Jón Kalman Stefánssonnal kapcsolatban megfogalmazódik bennem. A legfontosabb, hogy hosszú ideje, kitartóan olvasok, Szerb Antal szavait idézve, nekem az olvasás már ,,életfunkció és ellenállhatatlan kényszer” és most rátaláltam egy olyan íróra, akinek a soraiban minden összegződik, amit számomra az irodalom jelent. Tudatosul bennem, ami eddig csak sejthető volt, hogy az irodalom milyen acélos pajzs, milyen erős vértezet, hogy el tudjuk viselni a napok monoton áramlását. Milyen erős a kötődésünk az élethez, amikor a ,,fonal másik végét a halál fogja”, a fonalnak pedig erősnek kell lennie, olyan csillanó szépségnek, amely az élethez fűz és nem a halál felé taszít.

Hitvallása a költészet

Ha ránézek erre a képre, leírhatnám a külső jegyeit, a szeme színét, az alkati tulajdonságait, a hajszínét. Ám inkább azt mondom rá, hogy a ,,külseje olyan költői, hogy csak idő kérdése, mikor változik ő maga is verssé”.

Mindennél többet jelent számára a költészet, vallja, hogy az képezi az irodalom alapját. Bár manapság többnyire regényeket ír, prózájában is költői leírásokat ötvöz végtelenül kifinomult karakterábrázolásokkal.

Mélyen kötődik a természethez, az Izlandi táj, a gyakran mostoha időjárás embert próbáló harcok színtere.

Műveinek szereplői, ahogy ő maga is vallja, hogy a természeti erők erősen befolyásolják gondolkodásukat. Az időjárás formálja lelküket, hiszen állandóan érezni az erejét, még akkor is, amikor látszólag barátságos arcát mutatja.

A menny és pokol trilógia

A menny és pokol trilógia indítóképe is egy ilyen kép: Valahol Izlandon, a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny kisfiú küzdi magát előre lépésről lépésre. Hátizsákjában egy verseskötetet őriz, ami barátja halálát okozta a tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatja a könyvet jogos tulajdonosának, ő is csatlakozik barátjához a holtak birodalmában, Ám egy váratlan találkozás esélyt kínál a túlélésre. Az izlandi író elementáris erejű , költői szépségű elbeszélése három köteten tartja fogva az olvasó lelkét.

Ásta

Az Ásta egy izgalmas felnövéstörténet, amely egyszerre szól a szeretet iránti sürgető vágyról és a személyiségből fakadó képtelenségről a szeretetre. Erre az ellentmondásra épül a regény feszülő szerkezete, amit mindig felold a lírai hangvétel érzékeny szépsége.

A halaknak nincs lábuk

A regény egyetlen nap története, de ebben a hosszú, fárasztó napban több, mint száz év emléke gomolyog. Honnan és hogyan jutottunk el eddig a napig? Hogyan lett pontosan az, ami éppen van? A szerző ebben a mélabús, vitriolos humorú filozofikus műben próbál meg választ találni ezekre a kérdésekre.

A mindenséghez mérhető

A halaknak nincs lábuk folytatása a következő nap története.

Jón Kalman Stefánsson gondolatai az irodalomról, költészetről:

,,Az irodalomban az ember szabad, a szabályok fölött van. Ebben rejlik az olvasás szépsége is. Ott csak te vagy és a szöveg és semmi nem befolyásol, kizárólag és teljes egészében magaddal vagy. Azoknak okoz nehézséget az olvasás, az irodalom, akik nem akarnak magukkal lenni, magukkal találkozni. Ha jó irodalmat olvasol, minden érzékeddel, akkor behatolsz önmagad mélyére és felfedezheted önmagad.”

,,Az irodalom a váratlan művészete. A váratlan, a kiszámíthatatlan pedig nem tervezhető. A történet, a szereplők, a stílus szorosan összefonódik, egy változás egyszerre minden irányba hat.”

,, Vannak versek, melyek olyan helyekre visznek minket, ahová puszta szavak vagy gondolatok nem érnek el; magához a lényeghez visznek közelebb, az élet megáll tőlük egy pillanatra, és minden szép lesz, ahogy megtisztítja a boldogság és a vágyakozás. Vannak versek, amik megváltoztatják a napot és az éjszakát, az életedet.

Vannak versek,

amik úgy elfeledtetik veled a szomorúságot és a reménytelenséget, hogy még az anorákról is megfeledkezel, aztán hozzád férkőzik a fagy, azt mondja, hopp és te már meg is haltál. Aki meghal, azonnal a múlt része lesz. Mindegy, milyen fontos ember volt, mindegy, mennyi jóság, vagy milyen erős akarat volt benne, mindegy, hogy el sem lehet nélküle képzelni az életet,: a halál azt mondja, hopp, és az élet pillanat töredéke alatt odavész, az ember pedig múlttá válik. Minden, ami hozzá kötődött, emlék lesz, neked pedig meg kell küzdened érte, hogy megőrizd, mert a felejtés árulás.”

Rinner Anita