Gyerekként nem szerettem olvasni, talán azért, mert mikor az olvasást tanultam édesanyám folyamatosan a nyakamon ült, hogy gyakoroljak. Visszagondolva nagyon boldog vagyok, hogy ennyi időt fordított rám és ennyire szeret, de akkoriban kész tehernek éreztem a dolgot, a kötelező olvasmányok pedig egyszerűen kiborítottak. Úgy éreztem, hogy elavult művek, amik nem is a fiatal énemnek szólnak, de később a középiskolában köteleztek E. T. A. Hoffmann Az arany virágcserép művének elolvasásra és a szemléletem teljesen megváltozott.
Hoffmann, a német romantika fő alakja
Ernst Theodor Amadeus Hoffmannt a német berlini romantika legmarkánsabb képviselőjeként tartják számon. 1776 január 4-én született, Königsbergben, az akkori Kelet-Poroszország fővárosában. A területi felosztások és az országok közötti hatalmi harcok ellenére folyamatosan német közegben élt, hiszen a hivatalok németek nyelvűek voltak.
Mivel felmenői jogászokként tevékenykedtek, így ő is a jogi pálya felé indult el. Hoffmann lelkiismeretes államigazgatási hivatalnokként, jogászként működött, ámbár olykor sikerült elszöknie az íróasztaltól, hogy karmester vagy éppen zeneigazgató legyen különböző színházaknál.
A fennmaradt leírások és karikatúrák egy alacsony termetű, sovány férfit ábrázolnak, egy egészen kicsit púpos háttal. Hosszú, bokáig érő fekete kabátban járt és magas fekete cilindert viselt. Nagyon hasonlított különös történeteinek figuráira, mintha csak magáról mintázta volna őket.
Ilyen alakok járnak-kelnek történeteiben, különösen, az egyik leghíresebb művében, Az arany virágcserép című rejtelmes hangulatú kisregényében, ami nagy kedvencemmé vált. A történet egy íródiákról szól, Anzelmusról aki egy napon az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyokkal találkozik és beleszeret az egyikbe, Szerpentinába. Innentől megkezdődik a harc Anzelmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalom között, amiből a szerelem kerül ki győztesen.
Hoffmann, a sokoldalú tehetség
Hoffmann rendkívül sokoldalú tehetségnek bizonyult, mivel elmondhatjuk róla, hogy remekül helyt állt elmés rajzolóként, mint hivatott zeneszerző és gazdag képzelettel megáldott költőként is. Ha Hoffmannt megkérdezték minek is vallja magát, elsőként a zenészt mondta, mivel eszményképe és nagy tisztelője volt Amadeus Mozartnak, akinek a keresztnevét fel is vette művésznévként. Elszökve a hivatali ügyektől gyakran maga is szerzett kisebb zenedarabokat, amelyeket később a diadalmas romantikus zeneszerzők példaszerűeknek vallottak.
Másodiknak említette meg, hogy tud rajzolni, ha kell festeni is és előszeretettel készítette meséihez saját maga az illusztrációkat.
Azt, hogy ír, mindig a sor végére tette, pedig meséi nagyon sok híres kortársára és az irodalomra is nagy hatással bírtak.
Hoffmann meséi a csapongó képzelet és az emberi jellemek sokféleségének, olykor a reális társadalom helyzeteinek látványos keverése, szatírája. A világot egészen sajátszerű megvilágításban látta, melyet elképzelt szellemekkel és kísértetekkel népesített be. Ritka mesélő erejével elfogadhatóvá teszi a legképtelenebb fikciókat, melyeknek hatása alól az olvasó csak nagyon nehezen tud szabadulni.
Hoffmann meséi és novellái hátborzongatóak, humorosak, mindig meglepőek és mindig szórakoztatóak, érdekesek.
A képtelen meséi szinte ingerelték a zeneszerzőket, hogy zenés művet komponáljanak a témából, ennek köszönhetően néhány meséje hamar bekerült a múlhatatlan olvasmányok sorába. Az egyik ilyen a Diótörő és egérkirály, – szintén nagy kedvencem – című álomtörténet, mely egy beteg kisfiú lázálmában zajló háborút mutat be a házban elszaporodott egerek és a játék ólomkatonák között. Hőse a „Dióherceg”, egy a dióhéjat szétharapó diótörő, aki életre kelve parancsnoka lesz a házőrző játékkatonáknak. Ebből a meséből készült Csajkovszkij híres „Diótörő” című balettje.
Ahogyan már sok kortársát, Hoffmann engem is megérintett és átformálta a gondolkodásomat, mind a kötelező olvasmányokról, mind a képzelet erejéről és új világot nyitott meg előttem. Hiszem, hogy E. T. A. Hoffmannt nem lehet nem szeretni.
Hoffmann művei
Leghíresebb műve Az arany virágcserép (Der Goldene Topf. Ein Märchen aus der neuen Zeit)
Fantáziadarabok Callot modorában (Fantasiestücke in Callot’s Manier; 1814–1815)
Hoffmann önarcképe (kb.1810-1820)
Az ördög bájitala (Die Elixiere des Teufels; 1815)
Diótörő és Egérkirály (Nußknacker und Mausekönig; 1816)
Éjféli mesék (Nachtstücke; 1817) benne:
A homokember (Der Sandmann)
A fogadalom (Das Gelübde)
Denner Ignác (Ignaz Denner)
A g-i jezsuita templom (Die Jesuitenkirche in G.)
A majoret (Das Majorat)
Az elhagyott ház (Das öde Haus)
Sanctus (Das Sanctus)
A kőszív (Das steinerne Herz)
Seltsame Leiden eines Theater-Direktors (1819)
A kis Zaches, más néven Cinóber (Klein Zaches, genannt Zinnober; 1819)
Spielerglück 1819
A Murr kandúr harmadik kiadásának címlapja
Szerápioni testvérek (Die Serapionsbrüder) benne:
A faluni bánya (Die Bergwerke zu Falun)
Doge und Dogaresse
Meister Martin der Küfner und seine Gesellen
Scuderi kisasszony (Das Fräulein von Scuderi), detektívsztori
Brambilla hercegnő (Prinzessin Brambilla) 1820 /Sárközi György fordításában/
Murr kandúr életszemlélete (Lebensansichten des Katers Murr) 1820
Die Irrungen 1820
Die Geheimnisse 1821
A hasonmás (Die Doppelgänger) 1821
Floh mester (Meister Floh) 1822
Des Vetters Eckfenster 1822
Der unheimliche Gast
Szerző: Lévay Szabina
Kép forrása: Pixabay
