Több híres író után Karl Ove Knausgard is csatlakozott a Future Library projekthez és vállalta, hogy ,,adományoz egy könyvet a jövőnek”. A ,,Jövőkönyvtár” szabályait elfogadta és hozzájárult ahhoz, hogy ez a műve csak 2114 után válik hozzáférhetővé az olvasóközönség számára. Mi is a Future Library alapgondolata? Kik csatlakoztak eddig a kezdeményezéshez? Könyvek a jövőnek című írásunkból kiderül.
Álmok a jövőről
Néha, amikor próbáltam elképzelni egy könyvtárat a jövőben, a digitális forradalom kezdete óta, az nekem sosem papír alapon jelent meg. Azt gondoltam, hogy a könyvtár, mint épület teljesen elvész. Ha erről vízionáltam megjelent lelki szemeim előtt egy bankautomatához hasonló szerkezet, ahol beütöm a kért könyv címét és letöltöm telefonra, tabletre, a szemüvegemre (amiben természetesen mozgásérzékelőt is beépítettek, így talán megkímélem a szembejövőt forgalmat) és akkor menet közben is olvashatok.
Környezettudatos megoldás
Nem mondom, hogy örültem a saját gondolataimnak, mert hát a papír alapú könyvnek hangulata van és illata és tapintása, de hát legyünk zöldek és a környezettudatos életmód fontos, kíméljük a fákat, ők a Föld tüdeje.
Ezért aztán örül most a lelkem nagyon, mióta olvastam a Future Library kezdeményezéséről. Az ötlet, hogy híres írók publikálatlan műveit egyfajta időkapszulaként tegyék el száz évre a skót Katie Paterson fejéből pattant ki és az első könyv 2014-ben került be az oslói könyvtár speciálisan kialakított szobájába.
Az első adományozó
A mechanizmus minden évben ugyanaz: a szakemberek kiválasztanak egy szerzőt és levelet küldenek neki a hivatalos részvételi felkéréssel. Csak két szabály van: a kéziratnak új, nem publikált műnek kell lennie és nem lehetnek illusztrációk. Amint a kézirat elkészül, a szakemberek archív papírra nyomtatják, dobozba teszik és egy átadási ceremónia keretén belül az író a jövő emberének adományozza. Az első adományozó Margaret Atwood volt, aki ,,Scribbler hold” című kötetét adományozta a Future Librarynak és úgy véli, hogy maga a nyelv olyan óriási változáson fog keresztülmenni egy évszázad alatt, hogy ,,paleoantropológusokra” lesz szükség a könyv értelmezéséhez.
A jövő fenyőfái
A terv előkészítésekor mindent igyekeztek számításba venni, még a könyvek majdani kinyomtatásához szükséges papírról is gondoskodtak. Ha ugyanis az Oslotól északra fekvő Nordmerka erdőben sétálunk egy táblára leszünk figyelmesek egy különálló, magányos, méltóságteljes fenyőn, amely táblán a következő olvasható: ,,Framtidsbiblioteket-Future Library”. 2114-ben majd az itt növekvő 1000 lucfenyőből készítenek papírt, amit az addig összegyűlt 100 nem publikált könyv antológiájának kinyomtatására használnak.
Knausgard, a hatodik
Knausgard az első norvég szerző, aki részt vesz a különleges projektben. Összességében pedig a hatodik olyan író, aki vállalta a kihívást. A Future Library-nek így nyilatkozott róla:
Ez egy briliáns ötlet. Tetszik a gondolat, hogy olyan olvasóim lesznek, akik még meg sem születtek-olyan, mintha küldenék nekik egy kis hajót a korunkból. Tetszik, hogy csak száz év múlva fogják felnyitni, szeretem az erdő növekedésének lassúságát, és azt is, hogy mindez összekapcsolódik. Ez az egész egy gyönyörű, zöld műalkotás.”
Amit szeretnék
Nekem mindezek után már csak egy vágyam van a dologgal kapcsolatban. Nagyon szeretném, ha egy kortárs magyar író is kiérdemelne ott egy kis időkapszulát a Future Library-ben, hogy a magyar irodalom lenyomata is olvasható legyen a jövőben.
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay