Moln√°r Kitti: Eper a betonon

Moln√°r Kitti: Eper a betonon

Moln√°r Kitti: Eper a betonon c√≠mŇĪ novell√°ja k√∂vetkezik Kurzus rovatunkban. A Kurzus rovatban magyar szerzŇĎk eddig publik√°latlan verseit √©s pr√≥z√°it mutatjuk be, lehetŇĎs√©get adva ezzel a fiatal tehets√©geknek. Ez a rovat azokat a kiv√©teles tehets√©geket mutatja be, akik adotts√°guk, szorgalmuk r√©v√©n a j√∂vŇĎ form√°l√≥i, meghat√°roz√≥ szem√©lyis√©gei lehetnek.¬†

Moln√°r Kitti: Eper a betonon
Moln√°r Kitti: Eper a betonon

A hŇĎs√©g fojtogat√≥an k√ļszik fel az orromba, majd le eg√©sz a t√ľdŇĎmig. Szand√°lom vastag talp√°n kereszt√ľl √©get az aszfalt. A kezemben szorongatott mŇĪanyag mappa hozz√°tapad meztelen karomhoz, a mellkasomhoz szor√≠tom, a bl√ļzom csuromv√≠z az izzads√°gt√≥l. A k√ľlvil√°g elŇĎl √≥ri√°si napszem√ľvegem m√∂g√© pr√≥b√°lok elb√ļjni. Megszapor√°zom l√©pteimet, hogy a k√∂zelgŇĎ villamost el√©rjem. Term√©szetesen nem v√°r meg. S√°rga szellemk√©nt robog el elŇĎttem, ak√°r az eml√©keim.
G√∂rnyedt h√°ttal meg√°llok a villamosmeg√°ll√≥ban √©s meredten b√°mulom a betont. Pont ott, ahol egy szem eper hever mag√°nyosan. √Ėnk√©ntelen√ľl k√∂rben√©zek, keresem azt, aki elejthette a gy√ľm√∂lcs√∂t. De az eb√©didŇĎben l√©zengŇĎ n√©h√°ny utas k√∂z√∂tt nem tal√°lom a tulajdonost. √öjra az eperre meredek. Eszembe jut a nagyap√°m.
M√°r kisl√°ny koromban hajlott h√°t√ļ √∂reg√ļrk√©nt lopta be mag√°t a sz√≠vembe. A mosoly√°t mintha csak nek√ľnk, az unok√°inak tartogatta volna. Mindig ugratta ap√°mat, minket a b√°ty√°mmal pedig cs√≠nytev√©sre buzd√≠tott, amitŇĎl term√©szetesen any√°m ki volt borulva, hogy nagyap√°m elrontja a nevel√©s√©t.
A nagysz√ľleim kertje tele volt gy√ľm√∂lcsf√°kkal. De am√≠g a b√°ty√°m a cseresznyef√°n m√°szk√°lva kereste a csemeg√©t, addig √©n a nagyap√°mmal ink√°bb a vetem√©nyest √°poltuk, k√∂zt√ľk az epret is. Hatalmas, v√∂r√∂s, m√©z√©des gy√ľm√∂lcs√∂k voltak, amelyek pirosra maszatolt√°k az ember ujj√°t √©s sz√°j√°t.
√Ėsszer√°ndul a gyomrom, ahogy eszembe jut egy m√°sik eml√©k. H√°rom √©ve az esk√ľvŇĎm√∂n nagyap√°m m√°r 85 √©ves volt. Bottal j√°rt, a keze remegett, ahogy a temploml√©pcsŇĎ korl√°tj√°ba kapaszkodott. L√°tszott rajta, hogy nincs az a betegs√©g, amely visszat√°ntor√≠tan√°, hogy a kisebbik unok√°j√°t l√°ssa menyasszonyk√©nt. A lakodalmat mosolyogva √ľlte v√©gig, √©s amikor a mennyasszonyt√°nc k√∂vetkezett, fel√°llt, nagyany√°mnak adta a botj√°t √©s odacsoszogott hozz√°m. Egyhelyben √°llva t√°ncoltunk, s√≠rtam az √∂r√∂mtŇĎl √©s kapaszkodtam bel√©, hogy ne engedjen el. Ňź pedig csak annyit suttogott elcsukl√≥ hangj√°n a f√ľlembe.
‚Äď Sose felejts el boldognak lenni, kincsem!
Az esk√ľvŇĎ ut√°n messzire k√∂lt√∂ztem tŇĎle, csak ritk√°n ad√≥dott alkalom megl√°togatni. BŇĪntudatom volt, de a f√©rjem csak hajtogatta, hogy ideje leszakadnom a csal√°domr√≥l, hiszen m√°r felnŇĎtt nŇĎ vagyok. Gondoltam, igaza lehet, hiszen, ahogy mondta, ez az √©let rendje.
A napszem√ľveg al√≥l k√∂nnycseppek futnak v√©gig az arcomon. A nagyap√°m egy h√≥napja halt meg. Utolj√°ra egy √©ve l√°ttam a sz√ľlet√©snapj√°n.
Lehajolok az eperért. A fájdalom élesen hasít a homlokomba. Velem szemben egy férfi feljajdul, szintén fájdalmasan fogja a homlokát.
‚Äď Eln√©z√©st! ‚Äď szabadkozik, mik√∂zben fej√©t d√∂rg√∂li. ‚Äď A napszem√ľveg miatt nem l√°ttam, hogy maga is fel akarja venni az epret.
‚Äď Semmi baj ‚Äď veszem le elg√∂rb√ľlt szem√ľvegemet. ‚Äď √Čn bambultam el.
A f√©rfi abbahagyja fej√©nek d√∂rzs√∂l√©s√©t √©s a mellemet b√°mulja. M√°r nyelvemen van egy cs√≠pŇĎs megjegyz√©s, amikor a mapp√°ra mutat.
‚Äď V√°l√°s?
Meglep a k√©rd√©s, de valami√©rt nem √©rzem tolakod√≥nak. Val√≥ban ma √≠rtam al√° √©letem h√°rom √ľres √©v√©nek a lez√°r√°s√°t igazol√≥ pap√≠rokat. De ahelyett, hogy a t√©nyeket mondan√°m, ennyi bukik ki belŇĎlem:
‚Äď Elfelejtettem boldognak lenni.
V√°ratlan erŇĎvel t√∂r fel bennem a d√ľh, az elkesered√©s √©s a mag√°ny. Szem√ľvegemet babr√°lom, hogy gyorsan visszategyem, mielŇĎtt zokog√°sba fordul az elm√ļlt idŇĎszak fesz√ľlts√©ge. De mielŇĎtt √ļjra elrejthetn√©m tekintetem a vil√°g elŇĎl, a f√©rfi megsz√≥lal.
‚Äď Akkor j√≥ vacak napja lehetett. Emell√© r√°mozdultam az epr√©re √©s le is fejeltem.
Abszurd m√≥don a keserŇĪs√©g helyett nevet√©s szakad ki belŇĎlem. Olyan gyomorb√≥l √©rkezŇĎ, igazi felszabad√≠t√≥, amelyben h√≥napok √≥ta nem volt r√©szem.
‚Äď Mag√°nak mi√©rt kellett az eper? ‚Äď k√©rdezem, mik√∂zben a k√∂nnyeimet t√∂r√∂lgetem. A f√©rfi mosolya lehervad, elkomorul.
‚Äď Csak egy eml√©k ‚Äď mondja √©s mint egy vad√°szkutya, ha v√≠z √©ri, megr√°zza mag√°t. ‚Äď Mag√°nak?
‚Äď Szint√©n.
Mindketten az eperre b√°mulunk, amely ugyan√ļgy a betonon hever. A f√©rfi lehajol √©rte √©s felveszi.
‚Äď Ez nem lesz el√©g kettŇĎnknek ‚Äď mondja. ‚Äď De tudok a k√∂zelben egy cukr√°szd√°t, ahol isteni epres fagyit adnak.
Mosolygok. A villamos befut, majd tovasuhan. Két ember nem száll fel rá.

 

Moln√°r Kitti

Bemutatkoz√°s

Kisiskol√°s korom √≥ta volt egy kock√°s f√ľzetem, amelybe egy-egy gondolatomat lejegyeztem, de komolyabban 2017-tŇĎl foglalkozom √≠r√°ssal, amikor az elsŇĎ novell√°m megjelent egy magazinban. Az√≥ta megj√°rtam p√°r √≠r√≥kurzust, jelent meg novell√°m novell√°s k√∂tetben √©s nekiveselkedtem a reg√©nyemnek is, ami rem√©lhetŇĎleg 2022-re megjelenik. Szerencs√©s vagyok, hogy a munk√°m a szenved√©lyem lehet, hiszen sz√∂veg√≠r√≥k√©nt keresem a kenyerem. Az √≠r√°s sz√°momra l√©telem: amikor a tollam a pap√≠rhoz √©r szabadnak √©rzem magam.¬†

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-c√≠met nem tessz√ľk k√∂zz√©.

A weboldalon a minŇĎs√©gi felhaszn√°l√≥i √©lm√©ny √©rdek√©ben s√ľtiket haszn√°lunk.
%d bloggers like this: