Nők, akik írnak, és milyen jól teszik

József Attila

Ma reggel azt az üzenetet kaptam valakitől, hogy Boldog Nőnapot nekem. Aztán azon gondolkoztam, hogy nekem minden nap “NŐNAP”. Szerencsés vagyok, úgy általában. Aztán eszembe jutott az a mondat is, amit az egyik interjúmban mondott egy szerző, cáfolva valakinek a kijelentését, hogy “ő nem költőnő, hanem költő“. Hiszen az, hogy egy szerző nő vagy férfi, az nem befolyásolja a költői tevékenységét. Nos, ebből a gondoltból kiindulva kezdtem el írni ezt a cikket. Nők, akik írnak, és milyen jól teszik. 

Szögezzük le, hogy azt gondolom, hogy valóban nem befolyásolja a szöveget, hogy nő vagy férfi írta. Ez persze szerintem nem állja meg a helyét teljesen, hiszen ha a téma kiválasztásából indulunk ki, akkor lehetséges, hogy vannak női témák, mint például a trauma feldolgozás, vagy általában azok a témák, melyek a nők bántalmazásával kapcsolatban születtek.

 

nők
nők

Azok a bizonyos feldolgozás regények

Ilyen például Péterfy Novák Éva majd minden írása, vagy Szentesi Éva könyvei. Azán arra gondoltam, hogy ezt a férfiak is teszik, csak egy kicsit másképp. Hiszen más-más témák érdekelhetik a szerzőket, függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők a szerző. Ilyen például a történelmi események feldolgozása. Aztán rögtön beugrott Esterházy Péter, Harmonia Cælestis-e, vagy Forgách András, Élő kötet nem marad című könyve, mely arról szól, hogy 1975-ben a BM III/I-es ügyosztályán megnyitják “PÁPAI-né” beszervezési és munkadossziéját. Fia 2014 márciusában értesül róla. Ennek megrázó dokumentuma ez a könyv.

Ónéletrajzi ihletésű könyvek

Gárdos Péterre egy külön fejezetet szánok, nem csak azért, mert egy napon születtünk, hanem mert kifejezetten szeretem a könyveit. Azt mondja Gárdos Péter, hogy nehezen tud írni személyes vonatkozás nélkül.  A Hajnali láz önéletrajzi ihletésű volt, szülei történetét mesélte el. Aztán ott van a Hét mocskos nap, mely a címet adó hét “mocskos” napon kívül, egy olyan történetet mesél el, ami ugyancsak hordoz személyes “élményt”, mely a szerzővel a hatvanas években esett meg.

 

Női szerzők

De térjünk vissza a nőkhöz, ha már ez a cikk róluk szól. Ha belegondolok, hogy kik voltak azok a nők, akiknek a könyvei által sokkal több lettem, vagy akiket nagyon szeretek olvasni, azt elég nehéz lenne felsorolni. Ott van például Cecelia Ahern, aki bár nem kifejezetten az én regiszteremben alkot, de bármikor elolvasom, ha egy könnyed történetre vágyok. Vagy ott van Szabó Magda, akinek Az ajtó című könyve egy olyan történetet mesél el, melynek sorai és képei sokáig a fejünkben motoszkál. Az ajtó sorai és egy-egy gondolat foszlánya, teljesen váratlanul jutottak eszembe, és mindig erős érzelmeket váltott ki belőlem.  Részben, mert ha az ember felfedezni vél a saját életében hasonló karaktert, vagy történést, akkor már azért is elolvassa, részben pedig azért, mert ez egy olyan könyv – ettől függetlenül -, melyet nem lehet letenni. „Megváltoztatta, ahogyan a saját életemet értelmezem”. Ez talán erős kijelentés, de kétségtelenül örök érvényű az a megállapítás, hogy azok az igazán jó történetek, amelyek gondolatokat indítanak el bennünk, és általuk felismerjük a tanulságot.

Pimasz, szomorú, és erőteljes

Olyan sok szerző jut eszembe, hogy nincs elég hely felsorolni, de Szaniszló Judit nem maradhat ki a sorból, a történetei egészen újfajta fénytörésben mutatják be mindennapi életünk jól ismert problémáit: a magánytól való félelmet, a társas kapcsolatok és a hivatali élet nehézségeit. E kötet megjelenése előtt a szerző szövegeit a jelentősebb irodalmi folyóiratokban és a saját blogján olvashattuk, és ez a kettősség jellemzi prózájának világát is: közérthető történeteket ír azonnal feldolgozható, mégis magas minőségű irodalmi stílusban. Egy harmincas éveiben járó, hol egyedül, hol kapcsolatban élő nő mesél a családjáról és munkahelyi mindennapjairól. Az okos, érzelmes és fanyar rövid történetek főhősét könnyű megszeretni.

Nők, és akik írnak, és milyen jól teszik.

Ezzel viszont nem jutunk közelebb a megoldáshoz, hogy vannak-e költőnők, vagy ebben a szakmában egyszerűen mindenki csak költő, csak egészen egyszerűen más témáról írnak. Nem is biztos, hogy nekem kell ezt megfejtenem. De az biztos, hogy rengeteg remek szerző van, akik nők, és akik írnak, és milyen jó, hogy teszik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
%d bloggers like this: