Tipikus vas√°rnap reggel

Tipikus vas√°rnap reggel

Tipikus vas√°rnap reggel! Fekszem az √°gyban, √©lvezem a csendet, hiszen a vil√°g is megpihen kicsit vas√°rnap reggel. Kint csivitelnek a madarak, a szomsz√©d nem tervez korai flexel√©st, zajong√°st, ŇĎk sem kelnek kor√°n ezen a szinte szent napon. Csend honol a h√°zban √©s √©n √©lvezem, hogy v√©gre nem √©breszt az √≥ra kegyetlen hangja. Csak fekszem az √°gyban, lassan √©bredezve a plafont b√°mulom.

Lassan magamhoz ¬†t√©rek, eltŇĪnik a p√≥kh√°l√≥k napr√≥l napra bŇĎv√ľlŇĎ h√°l√≥zata, amelyet a szorgalmas p√≥kocsk√°k √©p√≠tenek vissza a p√°r nappal azelŇĎtti porsz√≠v√≥z√°s ut√°n. Pr√≥b√°lom ŇĎket sz√°mba venni, hogy a k√∂vetkezŇĎ takar√≠t√°sn√°l egyet se hagyjak ki. EltŇĪnŇĎdŇĎm ebben a csendes pillanatban, milyen sz√©lmalomharcot v√≠vok minden egyes h√©ten ezekkel a nyolcl√°b√ļ l√©nyekkel. Mert ha legal√°bb el tudn√°m ŇĎket kapni, de ezek a kis sz√∂rnyek mintha meg√©rezn√©k mikor veszem elŇĎ a porsz√≠v√≥t, azonnal eltŇĪnnek.

Megunom a p√≥kh√°l√≥k sz√°molgat√°s√°t √©s tekintetem a beh√ļzott f√ľgg√∂nyre v√°ndorol. M√∂g√∂tte sejtelmes f√©ny dereng. L√°tszik, hogy t√©l van. Ny√°ron csak √ļgy pr√≥b√°l bet√∂rni a f√©ny az ablakon, mint egy h√≠vatlan l√°togat√≥ √©breszt fel, de janu√°rban csak dereng a f√©ny. √Ālmos√≠t√≥ reggelek √©s sz√ľrke napok k√≠s√©rnek v√©gig tavaszig. Az √©pp csak bekandik√°l√≥ f√©nyben neh√©z megmondani mennyi az idŇĎ. Megn√©zhetn√©m a mobilomon, de nincs kedvem elŇĎkeresni a p√°rn√°m sz√©le al√≥l, ahova nem r√©g rejtettem, hogy az √©ktelen rezg√©s√©t eln√©m√≠tsam. Valamilyen alv√°sfigyelŇĎ app bolondult meg teljesen. Az alv√°somat kellne figyelnie, erre fel√©breszt, de kikapcsolni nem lehet. Ki √©rti ezt?

Egy√°ltal√°n mi√©rt is √©rdekel, hogy mennyi az idŇĎ? Gyorsan √°tgondolom, mit is terveztem m√°ra. Nem k√©sz√ľl√∂k sehova √©s vas√°rnap van! A feladatok megv√°rnak, hisz √ļgy sem csin√°lja meg senki sem helyettem. Kit √©rdekel mennyi az idŇĎ! Nyugodtan maradhatok m√©g az √°gyban √©s lust√°lkodhatok. Ezzel nem lenne semmi probl√©ma, ha nem kezdene zsibbadni szinte minden testr√©szem . A karom m√°r teljesen √©rz√©ketlenn√© √©s merevv√© v√°lt, a megk√∂nnyebb√ľl√©s v√°gya is hajt a mell√©khelyis√©g fel√©, de nem mozdulok. Lehet, m√©gis fel kellene kelni?

M√≠g ezen morfond√≠rozok, a nyugodt csendet csak k√©t hang t√∂ri meg. Az egyik p√°rom egyenletes szuszog√°sa az √°gy t√ļloldal√°n. Mindig is irigykedtem r√°, hogy milyen j√≥t tud aludni. A m√°sik hangot k√∂zvetlen√ľl mellŇĎlem hallom, egy s√≠pol√°ssal egybek√∂t√∂tt szuszog√°s, ami a macsk√°mb√≥l j√∂n ki. Horkol! Teljesen hozz√°m b√ļjva fekszik a takar√≥n, fejecsk√©j√©t a v√°llamon nyugtatva, k√©t mellsŇĎ l√°b√°t √°tvetetve a karomon. Ez√©rt nem √©rzem m√°r a kezem. Olyan m√©lyen √©s nyugodtan alszik, hogy nincsen sz√≠vem fel√©breszteni, ink√°bb tŇĪrŇĎm csendben.

Tudom, Kedves Olvas√≥, hogy most √©rtetlen√ľl szeml√©led ezeket a sorokat kiv√©ve, ha te is olyan macska im√°d√≥ vagy, mint √©n. Hiszen k√∂nnyen lel√∂khetn√©m magamr√≥l √©s felkelhetn√©k, de mit tegyek, ha olyan cuki! Viszont a term√©szet m√°r nagyon h√≠v, √≠gy m√©gis megpr√≥b√°lkozom a felkel√©s lehetŇĎs√©g√©vel. √ďvatosan f√©szkelŇĎdŇĎm, h√°tha ki tudok b√ļjni a kis szŇĎrm√≥kom al√≥l.

Ahogy megmozd√≠tom a karom, a kiscic√°m azonnal ny√ļjt√≥zkodva helyezkedik √©s teljesen r√°csusszan a v√°llamra, mik√∂zben nem √©ppen kis tappancsaival kit√°maszt az orromon. B√°r alapb√≥l sz√≥rakoztatna a dolog, most a s√ľrgetŇĎ dolgom miatt kellemetlen√ľl, csapd√°ban √©rzem magam. Musz√°j lesz drasztikusabb m√≥dszert alkalmazni, amihez nagyon nincs kedvem. Ha nem teszek valamit, akkor nem lesz menekv√©s!

P√°rom hirtelen megmozdul. Tal√°n m√©gis van rem√©ny! Lassan fel√ľl ny√ļjt√≥zkodva √©s fel√©m fordul szem√ľgyre v√©ve az √©n √©s a macsk√°nk kettŇĎs√©t.
– De √©des! ‚Äď jegyzi meg mosolyogva, mik√∂zben dob egy puszit nekem. √ďvatosan fel√°ll, hogy nehogy fel√©bressze a szŇĎrpamacsunkat √©s a f√ľrdŇĎ fel√© indulva megkezdi a reggeli ritu√°l√©j√°t. Most csak t√ľrelmesnek kell lennem, kitartanom √©s nemsok√°ra szabadulok an√©lk√ľl, hogy nekem k√©ne fel√©bresztenem a macsk√°t, de neh√©z teli h√≥lyaggal t√ľrelmesnek lenni!

P√°rom kom√≥tosan kis√©t√°l a f√ľrdŇĎbŇĎl a konyh√°ba. Ezt onnan sejtem, hogy a cic√°m mind a k√©t f√ľle megrebben. Hallok n√©mi motoszk√°l√°st, majd ny√≠lik a hŇĪtŇĎ ajtaja. Cic√°m m√°r nyitott szemekkel f√ľlel. Szinte l√°tom magam elŇĎtt, amint p√°rom a hŇĪtŇĎszekr√©ny elŇĎtt √°lldog√°l √©s azon tanakodik, melyik joghurtot egye reggelire. Mi lehet ezen olyan neh√©z, hiszen csak h√°romf√©le k√∂z√ľl kell v√°lasztania! Im√°dkozom, hogy v√©gre eld√∂ntse.

Csak telnek a m√°sodpercek √©s p√°rom nagy nehezen elhat√°roz√°sra jut. Ahogy bez√°r√≥dik a hŇĪtŇĎ ajtaja, a macska felemeli a fej√©t √©s a szobaajt√≥ra mered. Mindj√°rt szabad leszek. P√°rom kih√ļzza az evŇĎeszk√∂z√∂ket tartalmaz√≥ fi√≥kot √©s kiv√°lasztja a kedvenc kiskanal√°t. A cic√°m helyezkedve, megfesz√ľlt izmokkal mered tov√°bb a konyha fel√©. Mindj√°rt itt az idŇĎ! Csak pillanatok k√©rd√©se! P√°rom kih√ļzza az konyhaasztal melletti sz√©ket, le√ľl √©s elki√°lltja mag√°t.
– Cucu! Reggeli! Cicc-Cicc!

Abban a pillanatban a macska elrugaszkodik mellŇĎlem, mint egy rak√©ta, √°tg√°zol mindenen √©s mindenkin, hogy az √°h√≠tott joghurtb√≥l falatozhasson. V√©gigtrappol rajtam is, belel√©p a m√°jamba √©s ves√©mbe, hogy eltŇĪnj√∂n a konyha fel√© vezetŇĎ ajt√≥ban. F√°jdalmakt√≥l g√∂rnyedve fekszem. Erre nem sz√°m√≠tottam! Miut√°n nagy nehezen t√ļlteszem magam a traum√°n, amit macsk√°m a szerveim √°trendez√©s√©vel okozott, felkelek, hogy kihaszn√°lva szabads√°gomat v√©gre megl√°togassam a f√ľrdŇĎt √©s leellenŇĎrizzem, hogy √©ps√©gben meg√ļsztam-e a g√°zol√°st.

SzerzŇĎ: L√©vay Szabina

Lévay Szabina írói oldal

https://szabinalevay.hu

 

Kép forrása: Pixabay

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-c√≠met nem tessz√ľk k√∂zz√©.

A weboldalon a minŇĎs√©gi felhaszn√°l√≥i √©lm√©ny √©rdek√©ben s√ľtiket haszn√°lunk.
%d bloggers like this: