A minap olvastam egy cikket, mely arról szólt, hogy vannak-e olyan könyvek, melyek bár nem az iskolai kötelező olvasmányok, de ajánlott őket elolvasni. Itt aztán beugrik, hogy persze, mert mindenki mást szeret olvasni, de  vajon mi lehet a motiváció? Aztán az olvasó embernek óhatatlanul elindul a gondolat a fejében.  Legyen, íme az én listám, avagy 7 olyan könyv, amit érdemes elolvasnod.

Kezdjük mindjárt a legelején. Az olvasás szerintem szabadság. Menj be a könyvesboltba. Állj meg, és találd ki, hogy tulajdonképpen mi érdekel. Az utóbbi időben felőröltek a hétköznapok, és kevéssé tudtam arra figyelni, ami az egyik legfontosabb az életemben. A történetek. Itt is van az első.

Wass Albert

Tizenhárom almafa

Erdély 1940 és 1956 között: a két összetartozó regény a kritikai sorozat tizedik kötete, mely a korábbiakhoz hasonlóan jegyzetekkel, szótárral és teljes szövegkontrollal kerül kiadásra. Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban.

Jelképek

A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy „Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek.”Tánczos Csuda Mózsival most újra találkozhat az olvasó, ha kézbe veszi Wass Albert Elvásik a veres csillag című regényét.

A valós történelmi eseményekre épülő regény a bolsevista megszállástól az 1956-os magyarországi forradalom utáni erdélyi magyarellenes bosszúhadjáratig követi nyomon a Tánczos család történetét, s egy székely falu erőszakos elrománosításának stációit.A regény két nagy fejezetből áll. Az első a többé-kevésbé sikeres boldogulni próbálás krónikája: Tánczos Csuda Mózsit Dombi-Dombolov elvtárs, az „odesszai magyar”, a székely faluba küldött orosz komiszszár kinevezi „csertifikátos vadőrnek”.

A „bizalmi állásban” a legkülönfélébb kalandokat éli meg Mózsi. Afféle húzd meg-ereszd meg játék ez a hatalommal: a főhős úgy próbál boldogulni az új keretek között, hogy egyetlenegyszer se tegyen olyat, ami erkölcsi érzékével szemben áll, viszont mindemellett együttműködjék annyira a bolsevista hatalom képviselőivel, hogy kényelmesen megélhessen a család. Szatirikus látlelet ez a diktatórikus rendszerek működéséről, ahol mindenki függ valakitől, és esetenként az alárendelt ember furfangja védheti meg felettesét a bukástól. Közben az olvasó hangosan derülhet Mózsi kiszólásain, az abszurdnál abszurdabb jeleneteken. Aztán a regény második részében már kevesebbet kacagunk, mert az ott bemutatott események során minden tönkremegy…

Gorkij Makszim: Az anya

Azt mondja róla egy kritikus, hogy ez a könyv nemcsak, hogy unalmas, de leginkább „figyelembe véve a szocializmus eszméjének minden gáton áttörő és minden üldözést megvető diadalmas hódítását, valamint az orosz munkások és parasztok közti diskurzust”, nem ajánlja olvasni.

Nos, mindenkinek mást mond a történet. Nekem hordozza magában azt a Gorkij által kidogozott történetmesésélést, mely valóban nem nélkülöz közhelyeket,  mind a szereplők, mind az eszme, a szocializmus eszméjének minden gáton áttörő és minden üldözést megvető diadalmas hódítása az orosz munkások és parasztok közt. Mégis ez egy emlékezetes történet számomra.

Az anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg.
Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik.
A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén „kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek”, a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy – bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik – mégis érezzük közelgő győzelmüket. (https://legeza.oszk.hu/)

Cecelia Ahern: U.i.: Szeretlek

 

Na most akkor kezdjük egy vallomással. Ez volt gyerekkoromban az a könyv, mely talán megszeretette velem az olvasást. Érdekes, mert aztán teljesen más regiszter felé fordultam, de ez valahogy számomra egy emlékezetes történet.

Holly összetörten, magába roskadva él férje halála óta, sokszor ahhoz sincs kedve, hogy kikeljen az ágyból és ennivalót készítsen magának. Úgy érzi, élete értelmetlen Gerry nélkül. Azonban egy nap minden megváltozik, amikor egy csomagot kap, benne több borítékkal. Holly ezentúl izgatottan várja minden hónap első napját, ugyanis akkor bonthatja fel az újabb borítékot és olvashatja el Gerry soron következő üzenetét – a feladatot az előtte álló hónapra. A feladatok teljesítésével Holly lassan újra megtalálja az utat az élethez. Visszatalál családjához, régi barátaihoz, új barátságokat köt. Dolgozni kezd, és életében először élvezi a munkáját, majd végül megnyitja szívét egy új szerelem lehetősége előtt. Holly újra megtanul élni.
A fiatal írónő első regénye nagy sikert aratott hazájában, Írországban, majd bestseller lett több európai országban és az USA-ban is. A regényből jelenleg filmet forgatnak, olyan hollywoodi sztárok szereplésével, mint Hilary Swank, Kathy Bates és Lisa Kudrow.

 

Margaret Mitchell: Elfújta a szél, egy klasszikus, amit világszerte még most is sokan olvasnak

Úgy esett, hogy ezt a könyvet már sehol nem szerezhettem meg. Aztán egy óvatlan pillanatban ott álltam a nagymamám könyvespolca előtt és az 1976-os, kissé megsárgult lapokból összefűzött történet, mely Scarlett O’Hara története, egy déli ültetvényes lányának boldogulása az amerikai polgárháború, majd később a Dél megváltozott viszonyai közepette az enyém lett.

Scarlett O’Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele, és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz. Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.

A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével. A szép Scarlett O’Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány. Jöjjön most egy egészen más regiszter.

Raymond Chandler: Hosszú álom

Oriana Fallaci :Ha meghal a Nap

Ez az a könyv, amit nem azért olvastam el, mert minden szavával egyet értek. Vagy épp, ha bemennék egy könyvesboltba, biztosan ezt választanám. De mint újságíróra, aki a világ minden tájáról tudósokkal, művészekkel, közéleti személyiségekkel, nagyiparosokkal, űrkutatókkal készített interjút talán érdemes rá odafigyelni, nem beszélve a Vietnamról írott könyvéről, mely az utóbbi másfél évtized legjelentősebb riporterei közé emeli.

A Ha meghal a Nap a híres könyvek közül is az egyik leghíresebb. Az írónő csaknem húsz éve a NASA vendégeként több hónapot töltött az Egyesült Államokban. Útjának gyümölcse ez a regény: a Holdra készülő űrhajósok regénye. Meg azoké, akik – egyelőre – itt maradnak a Földön., föl-fölnéznek a Holdra, és mindenféle eszükbe jut róla.

Jón Kalman Stefánsson:A Menny és pokol trilógiát mindenképp olvasd el

Valahol Izlandon, valamikor az előző század elején a jeges fjordok felett a hófúvásban egy apró, törékeny fiú küzdi magát előre. Hátizsákjában egy verseskötettel, ami nemrég a legjobb barátja halálát okozta a viharos tengeren. A fiú azt tervezi, hogy miután visszajuttatta a könyvet az eredeti tulajdonosához, ő maga is csatlakozik a barátjához a holtak birodalmában. Ám az élet, úgy tűnik, nem adja ilyen könnyen magát. Egy váratlan találkozás, egy kedves szó és néhány meleg takaró esélyt ad az életben maradásra. De vajon visszatalálhat-e valaki az élők közé, aki már mindent elveszített? Lehet-e újra családja annak, aki azt hitte, senkije sincs? És vajon túléli-e, ha újonnan megtalált otthonát később mégis ott kell hagynia egy olyan küldetésért, ami könnyen lehet, hogy az életébe kerül?  Jón Kalman Stefánsson elementáris erejű, költői szépségű elbeszélése három köteten át meséli el a hóviharokkal birkózó, élők és holtak világa között imbolygó fiú történetét. Olvasás közben feltárulnak előttünk az 1900-as évek elejének mindennapjai a gleccserek árnyékában, ahol a mindenható kereskedők, sorsüldözte hajóskapitányok és zaklatott lelkű tiszteletesek mellett a szegények és a nők csak mellékszereplői lehettek a sziget nagy történetének; Stefánsson azonban épp az ő hangjukon, az ő szemszögükből mutatja be ezt a távoli, kíméletlen és mégis lélegzetelállító szépségű vidéket.

A Reykjavíkban született Jón Kalman Stefánsson Izland egyik fontosabb kortárs szerzője, akit négyszer jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára, A halaknak nincsen lábuk című könyvét pedig a Man Booker nemzetközi díjára. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban és rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai tanár és könyvtáros lett. Egyik fő műve, a 2007 és 2011 között megjelent Menny és pokol-regénytrilógia most először olvasható magyar nyelven.(könyvesblog)