Az idő csapdájában, avagy a Hét szerzője ezúttal Guillaume Musso, a francia kortárs irodalom egyik legsikeresebb írója. A magyar olvasóközönség a 2000-es évek elején ismerhette meg igazán Musso-t Az angyal hív című regénye volt az első, amivel nálunk sikert aratott. Azóta töretlen az érdeklődés művei iránt, olvasói türelmetlenül várják a következő kalandot, melyekben már az első sorok után egy különös világba csöppen az ember.

Az idő csapdájában

Regényeinek központi témája az idő fontossága, az elszalasztott pillanatok visszafordíthatatlanságának ábrázolása. Művei fordulatosak, rejtélyekkel teli világa nem engedi el az olvasó figyelmét, amíg az utolsó sor végére nem ér. Ez a motívum alapvetően életrajzi indíttatású, mivel 23 évesen súlyos autóbalesetet szenvedett és ez rádöbbentette az élet törékenységére, ezzel kapcsolatban van egy idézet, ami fontos útmutatást rejt számára: ,, Két életünk van, a második pedig akkor kezdődik, amikor rájöttünk, hogy csak egy van” /Konfuciusz/

Kalandok, útkeresés

Musso nem készült tudatosan írónak, bár az irodalom kis gyermekkorától jelen volt az életében. Az édesanyja könyvtárosként dolgozott és a fiú csillapíthatatlan vággyal falta a könyveket krimitől a művészettörténeti könyvekig, regényektől a versekig. 14 évesen részt vett egy novellapályázaton, amit megnyert. Ám jöttek az útkeresés évei: 19 évesen az Egyesült Államokba utazott, ahol többnyire fagylaltárusként dolgozott és élményanyagot gyűjtött, ez később rendszeresen visszaköszön a műveiben.

Sorsdöntő pillanat

Hazatérése után a nizzai, majd a montpellier-i egyetemen tanult közgazdásznak. Aztán jön az a végzetes baleset, ami sok dolgot átrendez a belső világában és rávezeti arra, hogy az életét azokkal a dolgokkal töltse ki, amik igazán a lényéből fakadnak. Írni kezd újra és a következő novellapályázat, amit megnyer a világhírnévig repíti.

Olvasói, kritikusai őt tartják a feszültségteremtés francia nagymesterének. Íróként szeret a háttérbe húzódni és dolgozni. Azt mondja, úgy él, mint Paul Auster, aki vallja, hogy ,,az író soha nem pihen: vagy ír, vagy azon gondolkozik, hogy mit fog írni”.

Érdekes információk Guillaume Musso-ról:

• kedvenc szava a csend
• kedvenc drogja a japán whisky
• ha újraszülethetne, galápagosi óriásteknős szeretne lenni, aki 120 évig él, alig mozog és meditálva figyel
• Alexandre Dumas, a nagy romantikus regényíró arcképét szeretné tenni valamelyik francia bankjegyre, mivel az Öreg Muskétás mindig sok pénzt keresett, ám mindig sokat is veszített.

Magyarországon eddig megjelent művei:

• Szerelem életre-halálra
• Ott leszel?
• Visszajövök érted
• És azután…
• Mi lesz velem nélküled?
• Az angyal hív
• Holnap
• Central park
• Az írók titkos élete
• Az éjszaka és a lányka
• Egy párizsi apartman
• Most!
• Regényélet
• A szajnai ismeretlen
• A brooklyni lány

 

,,Nem ismer kompromisszumot és ravasz, mint a róka: Guillaume Musso

a legizgalmasabb regényírónk.”

/La Parisien/

 

Tíz inspiráló idézet Guillaume Musso tollából:

#1. ,,Egyetlen dolgot uralhatunk igazán: azt, ahogy a minket mélyen érintő eseményekre reagálunk.”

#2. ,,A szélsőséges reakciók nagy amplitúdón mozognak, és az ember a mély kétségbeesésből gyakran csap át a legnagyobb boldogságba.”

#3. ,,Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvá tegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát.”

#4. ,,Az ember nem rázhatja le magáról csak úgy a múltját. Nem szabadulhat ki csak úgy a rögeszméi mindent elnyelő futóhomokjából.”

#5. ,,Annak, aki azt gondolja, hogy ura az életének, nincs ínyére, ha megingatják a bizonyosságában.”

#6. ,,Meg kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk a múltba, újra meg újra szembesülünk a lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen pillanat.”

#7. ,,Az álmok az elfojtott vágyak megnyilvánulásai.”

#8. ,,Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.”

#9. ,,Nyugalmas időszakokban mindig azt gondoljuk, hogy legyőztük őket. Azt képzeljük, hogy végre sikerült elkapni a grabancukat. Hogy végleg száműzetésbe vonultak. Egyszer és mindenkorra. Örökre. De ez ritkán történik meg valójában. Mindig ott lapulnak valahol a sötétben, s kitartóan várják a pillanatot, amikor figyelmünk lankadni kezd.”

#10. ,,Az élet kockázatokkal jár. Soha nem törekedett steril életre, sem arra, hogy mindenáron elkerülje a létezéssel járó nehézségeket. Bizonyos értelemben véve a sorsban hitt. Szerinte a dolgok akkor történnek meg, amikor meg kell történniük, s az embernek az a dolga, hogy átélje azokat.”

 

Rinner Anita

 

 

Kép forrása: Pixabay