Szabó Lőrinc a késő modern korának egyik kiemelkedő lírikusa. Költészetének alapélménye a modern kor keserű tapasztalata a világ széttöredezettségéről, az értékek elbizonytalanodásáról, az egyén elmagányosodásáról. Kossuth-díjas költő, műfordító, a Nyugat második nemzedékének tagja, a magyar irodalom igazi különce. Te meg a világ, avagy a Hét szerzője Szabó Lőrinc. 

Szabó Lőrinc élete örök ellentétek sorozata

A legtöbben Szabó Lőrincet a gyermekverseiről ismerik, pedig a magyar irodalom egyik legnagyobb lázadója volt. Örök ellentétek jellemezték életét. Szenvedett a szabályoktól; például utálta a várost, amiben élt, pedig igazi nagyvárosi entellektüel volt. 

 

Nagyvárosban, Miskolcon született 1900. március 31-én, a vasútállomáshoz közeli Újvilág utcában. Mára a régi házak eltűntek, a Vörösmarty utcai lakótelepen a költőről elnevezett utcácska (Szabó Lőrinc sétány) és egy róla elnevezett általános iskola emlékeztet a szülőház helyére.

Egy helyen így ír gyermekkoráról:

 ,,…álmodozó gyerek voltam, úgynevezett könyvmoly, noha ugyanakkor érdekelt és izgatott minden realitás.”

 

 

Városról városra

Szabó Lőrinc családjára jellemző volt az állandó költözés. 1906 őszén az elemi iskolát ugyan még Miskolcon kezdi el, ám 1907 és 1909 között már Balassagyarmaton tanul, 1909-től 1918-ig pedig Debrecenben. Felsőfokú tanulmányait a Műegyetemen kezdi, majd az ELTE magyar-német-latin szakán folytatja. 

Monográfusa szerint az állandó vándorlás alapozta meg a sehova sem tartozás keserű bizonytalanságát.

Az egyetemen Babits tanársegédi teendőket bíz rá, a találkozásból később munkakapcsolat és költői barátság fejlődik.

1920-ban kezd publikálni, méghozzá nem akárhol, a Nyugat hasábjain jelennek meg fordításai, majd később versei is. 

Költészetének jellemzői

Verstípusaival a klasszikus és modern líra formai hagyományait újította meg. Szakít a nyugatosok  impresszionista-szimbolista-szecessziós beszédmódjával és új versbeszédet honosít meg, az újrealista költői nyelvet, amelynek elsődleges funkciója a leíró, ábrázoló jelleg. 

Korkérdésekre, korproblémákra a személyiség vizsgálatával felelt, s leginkább a személyiségben meglelhető harmóniát keresi. Azt a belső békét, amely az ellenségesnek megtapasztalt külvilággal szemben a túlélés lehetősége. 

Antik idillből, az erotikát sem nélkülöző bukolikus hangulatokból teremti meg a maga ,,különbékéjét”.

 Tíz idézet Szabó Lőrinc tollából:

#1. ,,Az élet érdekel minden megnyilvánulásában, esztelen pocsékolásában, veszedelmes szépségében, gazdagságában, mindazzal a miérttel és hogyannal, amit mindez szükségképpen magával hoz.”

 

#2. ,,Ki érti meg kínomat, ha nem én? Kire számíthatok, ha nem magamra, a bizonytalan és nyugtalanra, testemre és lelkemre, két szegény szolgámra, aki egyetlen hatalmam, katonaságom, népem, birodalmam?”

 

#3. ,,Az ember folyton becsapja magát. Legsűrűbben azzal, hogy tud valamit, hogy áttekint valamit.”

 

#4. ,,Azt adja a világ, amit belelát a kíváncsiság:”

 

#5. ,,Fák, csillagok, állatok és kövek,

        szeressétek a gyermekeimet.

        Ha messze voltak tőlem, azalatt

        eddig is rátok bíztam sorsukat.

        Énhozzám mindig csak jók voltatok,

        szeressétek őket, ha meghalok.”

 

#6. ,,Nem téved el, mint én magamban,

        aki csak egyfélét akar;

        rajtam bosszút áll a zavar,

        mert mindent ismerni akartam.”

 

#7. ,,Ha mindig csak megértek,

        hol maradok én?”

 

#8. ,,Röpülne a testem,

        kalandor a lelkem,

        de láncraverten

        a vágy mit ér.”

 

#9. ,,Bennünk, bent, nincs részlet s határ,

        nincs semmi tilos;

        mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,

        se jó, se rossz.”

#10. ,,Az irodalom folyton megújul, mint a fa tavasszal, de az irodalom tavaszai nem évenként köszöntenek be. Az új irányok újszerűsége többnyire csak abban áll, hogy egy közös cél érdekében küzdő írók már előbb is felhasznált, de nem túlságosan kiélezett technikai eszközöket fokozottabb mértékben vesznek igénybe.”

Rinner Anita

Kép forrása: Pixabay