Valaki jár a fák hegyén, azt hiszem sokan ismerik ezt a sort. Ezen a  héten a Hét szerzője Kányádi Sándor. A költészet ereje, egy vers értéke mindig a jövőben kristályosodik kozmikus valósággá. Egy költő értéke a jövőbe vetett hitének aranyzsinórján függ az idő szakadéka felett. Kányádi Sándor tiszta szóval, igaz, emberi érzésekkel átszőtt költészetfonala ott függ ma is a Hargita felett.     

Kányádi Sándor élete

Kányádi Sándor Erdélyben, Nagygalambfalván született 1929. május 10-én.

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költő, 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja

Költőként Páskándi Géza fedezi fel, 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közli első versét, majd a kolozsvári Utunkban is megjelenik.

1955-ben jelenik meg első verseskötete, Virágzik a cseresznyefa címmel.

1951-52-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is.

1955 és 60 között a Dolgozó nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig a kolozsvári Napsugár című gyereklap szerkesztője.

 

 

 

Irodalmi estek 

Tevékenyen részt vállal az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein.

1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből.

A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Írói álneve: Kónya Gábor

2018. június 20-án hunyt el Budapesten.

 

Tíz idézet Kányádi Sándor tollából:

#1.,,A szavakat sem elég megőrizni, a vetőmagra is kell mindig gondolni. Bizonyára ezért próbálok verseket írni. Szavakat csíráztatni.”

#2.,,Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.”

#3.,,Csak az nem fél, kit a remény már végképp magára hagyott.”

#4.,,Csínján bánj a múlttal! Részeg lehetsz tőle, de jóllakott soha.”

#5.,,Szívvel-lélekkel.                                                                                                                                                     Tűzzel-vassal-s majd újra                                                                                                                                       Szívvel-lélekkel.”

#6.,,Végzem, mit az idő rám mér,                                                                                                                                 végzem, ha kell százszorozva!                                                                                                                               Hinni kell csak, s följutunk mi,                                                                                                                                 föl a fényes csillagokba!”

#7.,,Építsd föl minden éjszaka                                                                                                                                       építsd föl újra s újra                                                                                                                                               amit lerombol benned a                                                                                                                                         nappalok háborúja

ne hagyd kihúnyni a tüzet                                                                                                                                       a százszor szétrúgottat                                                                                                                                           szítsd a parazsat nélküled                                                                                                                                     föl újra nem loboghat.”

#8.,,Be kell hordanunk, hajtanunk mindent.                                                                                                                 A szavakat is. Egyetlen szó,                                                                                                                                   egy tájszó se maradjon kint.                                                                                                                                   Semmi sem fölösleges.”

#9.,,Fekszel, sírodon fű nő,                                                                                                                                           a fű közt szöcske szökdel;                                                                                                                                     féreg bajlódik sarló-                                                                                                                                               ívü szemöldököddel.”

#10.,,Az igazi költő esetében csak halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt, aminek hitte olykor maga is magát. Akkor derül ki, hogy az unokák, dédunokák érdemesnek tartanak-e valamit kézbe venni.”

Forrás: PIM

Kép forrása: Pixabay