Fodor Ákos Vakvágta című költeménye lett ma a Nap verse. Haiku költőként vált ismertté, olyannyira, hogy halála után is sorra jelennek meg posztumusz kötetei, legutóbb 2019-ben Zene-idő címmel adtak ki válogatást műveiből. Azt, hogy nemcsak ebben a műfajban alkotott, bizonyítja rengeteg rádiójáték, zenés színpadi mű is. Vakvágta című verse az élet rapszodikus ismétlődéseinek mintázatát követi nyomon.
Fodor Ákos (Budapest, 1945. május 17. – Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere.
Életpályája
Konzervatóriumot végzett, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, középiskolai énektanár és karvezetői tanszakon. A főiskola elvégzése után több mint 20 éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként. Az Artisjus zenei alapítványának tagja. 1978-ban jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel.
Fodor Ákos: Vakvágta
Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
– s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.
Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.
Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a végre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra…
Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
– S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
Kép forrása: Pixabay