Hajnali gondolatok a költészetről

Hajnali gondolatok a költészetről

Álmok és gondolatok a költészetről. Hajnalban azt álmodtam, hogy elveszett a költészet. Eltűntek a verses kötetek a mikrocellákban és én kétségbeesetten kutatok az eltűnt verssorok után, hogy pillanatragasztómmal újra összeállítsam azokat. Miközben egyre több keresztrím gyűlik hátizsákomban egy levelet fogalmazok annak érdekében, hogy ilyesmi még egyszer ne történhessen meg. A nap verse rovatunkban ezúttal hajnali gondolatok a költészetről.

Álmok és gondolatok a költészetről

 Te ott, te Fiú, aki a parkban, egy padon ülve várod az igaz szerelmet vagy a szebb jövőt, hajad arcodba hull, füledből egy fülhallgatóból induló kábel kígyózik mellkasodon, szemed a mobiltelefon képernyőjére szegezve réved egy irányított világ atomnyi egységeire.Parányi rést sem hagysz védelmi vonalad szigorú bástyái közt, hogy a hajnal rózsaszín katedrálisaival lelkedben békévé oldja a zűrzavart. 

S te ott, te Lány, aki a park rejtett ösvényein kanyarogsz egyre mélyebben a szerelem útvesztőibe, eszedbe jut – e még, hogy az iskolába menvén egy kőre lépj? 

Eszetekbe jut – e még, hogy a hajnal részeg révületében ezerféleképpen elmondható, amit monoton vontatottságban dobáltok egymás felé minduntalan:

“ Hé, szia, szeri…holnap reggel is tali?”  

Talán akkor nem válna érdektelenné a titokzatos és nem lenne átlagos a rendkívüli. 

Ha  sejtjeitek mélyén lüktetne a költészet…talán értenétek a lelketek hátsó traktusából mozduló indulatokat. 

A vers a lélek esszenciája

Mi is az a költészet? – kérdezed unottan, én pedig elkeseredetten nyúlok lelkem legmélyére, hogy tört prizmák darabjaiból rakosgassam össze neked a ritmusok aljára szorult szilánkokat.

A költészet szerintem lenyomat a világ hangulatáról az idők csigaházán.

A  vers ideje az a néhány perc, amíg a bimbó virággá bomlik, majd avarrá szelídül, így őrizve meg illatának emlékét egy könyv lapjai közé préselődve.

A költészet a nervuson végigfutó ingerület a lélek ideghálózatán.

A költészet  a rezonancia erőssége a másik lényéből fakadó impulzusra. 

A vers a lélek esszenciája.  

S bár a költészet némely időben a pokol tornácán születik, minden lelket végigperzselve, akinek csak egy gondolatjelnyi köze van ehhez a világhoz, ám mégis akad minden dimenzióban néhány lobogó fáklya, pislákoló, pici fény, viasztól csepegő gyertya, aki nem hagyja, hogy a sötétség fátyla alatt kísértetekként haldokoljon a tudat. 

Ezért, hát kérlek, vidd magaddal a költészetet a következő évszázadba! 

Vidd magaddal hátizsákod rejtett réseibe zárva, szemhéjad redőiben, telefonod celláiba kódolva, szíved Tawara – szárán vezetve.

Miért szükséges ez? – kérdezed elgondolkodva, s közben mókásan félrebillented fejed, minha már megegyezés született volna köztünk és már csak egy végső pecsétre vársz. 

A remény miatt fontos – mondom elgondolkozva, mintha tudnék valami fontosat, amit nem ismerek én sem még egészen, még élnem kell kicsit, néhány szilánk nekem is hiányzik…

S tudod miért még? – teszem hozzá végül. 

Azért, mert a csókok íze méz és áfonya…

 

                                                                                                Rinner Anita