A nap verse rovatunkban ma Kukorelly Endre Elszánt legyek című versét hoztuk. Kukorelly költészetében gyakori az egyszerű élethelyzetek átvilágítása, így érve el olyan hatást, hogy saját életünket is más szemlélettel tegyük nagyító alá, ezáltal oldva a mindennapi szorongásainkat.

 

Alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, rutin-, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva nevetteti meg és gondolkodtatja el az olvasót.

Több művében is visszaköszönő életrajzi témák többek között: gyermekkor: a hétköznapi és családi élete egy VI. kerületi függőfolyosós bérház harmadik emeletén; a fociedzések; a család hétvégi házában eltöltött szünidők; a német diákcsere-program; felnőttkor: a katonai szolgálat; az egyetem; a(z) (első) munkahely; kórházi élmények; egy belvárosi pesti ember (hétköznapi) élményei; külföldi utak és nyaralások; a nők és a szerelem.

.

KUKORELLY ENDRE: ELSZÁNT LEGYEK

 

Elszánt legyek,

az nem visel meg úgy.

Mást is mondott, elég sokat beszélt,

sokkal többet, mint amennyit szokott.

Hogy mit, arra már nem emlékszem.

Vagy nem nagyon.

Emlékszem rá, de nem nagyon.

Valami különbségről, többször is

használta, ezt a szót, most úgy tűnik,

mintha egy ideig csak

ugyanazt hajtogatta volna,

különbség, különbség, hogy ne legyen

csönd. Csak hogy ne legyen csönd.

Aztán abbahagyta. Én nem néztem oda.

Hogy hová nézünk és mi hallható

így a legvégén valaminek?

A hangjára nem emlékszem. Vagyis

emlékszem egy hangra, de hogy

mély volt-e vagy magas,

vagy milyen, már nem tudom.

Kiment az ajtón. Ültem csak tovább.

A maradék bort volt még megittam. Ennek

tíz éve már. Nem csukta be az ajtót.

Este volt. Bámultam ki a résen.

 

 

 

Kép forrása: Pixabay