Lator László Álomban utak című költeménye lett ma a nap verse. A sorok közül előtűnik a létezés érzéki gazdagsága, amit a költő rögtön ellentétbe helyez ennek a gazdagságnak a lecsupaszításával, így a végén a kiábrándító sívárság ölel körül bennünket, ami ugyan még magában hordozza a szerelem állandó, véget nem érő statikus intenzitását.
Életpályája
Ukrajnához (akkor Csehszlovákiához) tartozó, kárpátaljai faluban született. Édesapja műszaki egyetemet végzett, az első világháború kitörésekor már csak a zárószigorlata hiányzott. Beregszászi gimnáziumi leventeként hadifogságba került, a breszt-litovszki hadifogolytáborból szabadulva 1945 karácsonyán Makón talált családjára. Érettségijét már ott szerezte.[5] 1947–1951 között magyar–német szakon végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten, egy ideig Eötvös-kollégistaként, ahonnan 21 évesen Pándi Pál és Falus Róbert miatt eltávolították. 1950–1955 között a körmendi Kölcsey Gimnázium tanára, 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője volt.
Versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezett először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Szerkesztőként vagy szereplőként rendszeresen megjelent a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. 1991-ben Mészöly Dezsővel, Gyurkovics Tiborral és Lukácsy Sándorral elindították a Lyukasóra című műsort, amelyben szellemes játék segítségével ismertették meg a magyar irodalom elfeledett kincseit a közönséggel. Hosszú időn át szerkesztette az Unikornis Kiadó sorozatát, A magyar költészet kincsestárát. A Holmi 1989-es alapításától fogva a folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.
Bár már az 1940-es évek második felében elkészült és megjelenésre várt egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelent meg. Addig főleg műfordítóként volt jelen a magyar irodalmi életben. Köteteket fordított Alekszandr Blok, Lermontov, Paul Celan verseiből, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek címen adták ki. Számos antológiát szerkesztett, köztük a Gyönyörök sötét kútjait a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelentek meg.
Kötött formákhoz való ragaszkodás
Lator költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása. Domokos Mátyás azt írja erről a lírai hajlamról és törekvésről: „a Létezés egyetlen ősképletét akarja fölírni a halál fekete táblájára”. Ma már méltán elismert költő, de az 1960-as évek végén még fölfedezésszerűen hangoztak a pályatárs, Fodor András szavai: „a feleslegéből alkotó művész vállalt puritanizmusáról, szikár biztonságáról”, hangzás és jelentés, ritmus és dikció, kép és gondolat tökéletes egybeolvadásáról, és arról, hogy verseiben a kifejezés „szinte szeizmográf-érzékenységgel követi a mondandó impulzusát”.
A hetvenes évektől a kilencvenes évekig hétfő esténként népszerű és nagy hatású műfordítási szemináriumot (valójában költői mesterkurzust) vezetett az ELTE is bölcsészkarán. Tanítványai közé tartozott többek közt N. Kiss Zsuzsa, Ferencz Győző, Imre Flóra, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Bódis Kriszta, Imreh András, Vörös István, Lackfi János, Kemény István, Kun Árpád, Kőrizs Imre, Papp Gábor Zsigmond, Payer Imre, Szabó Szilárd, Vadász Géza, Bartis Attila, Babarczy Eszter, Szlukovényi Katalin, Zsávolya Zoltán és Kappanyos András.
Lator László lírájának középpontját a költői énje alkotja. Emberi megfigyelései, tapasztalatai, érzései rétegződnek egymásra és versei ezen rétegek mélyéről találnak felszínre időről időre.