Nemes Nagy Ágnes Alázat című költeménye lett A nap verse rovatunk mai darabja. Költészetének talán az egyik legérzékletesebb, legszembetűnöbb jellemzője az önreflexió. Küzdelmeiben az ész a fegyvere, műveiben az értelem katartikus ereje érvényesül. 

Budapesten született 1922. január 3-án. Mindvégig szülővárosában élt, s eredeti nevén publikált. 1939-ben a Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi éveiben munkakapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral.

Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. Akkor lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy jelképe lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947–1948 augusztusa között ösztöndíjjal – a magyar tudomány és művészet, az irodalom olyan nagyjaival együtt, mint Pilinszky János, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy Weöres Sándor – a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban tartózkodott tanulmányúton, mintegy a háború szörnyűségeit feldolgozandó.

Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa, 1954–1958 között a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára, 1958-tól pedig szabadfoglalkozású író volt.

Költői életműve terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát, az „Ekhnáton jegyzeteiből”-t.

Nemes Nagy Ágnes költői munkássága

Lengyel Balázs, a férj, aki avatott ismerője felesége munkásságának, így fogalmazza meg költészetének lényegét:

,,Jellegzetesen intellektuális költő, aki szemben a kitűnő filozófusokkal, érzékletesebbé tudja tenni gondolati világát.”

Az intellektuális költő feladata szerinte azonban nem filozófiai tételek közvetítése, hanem a gondolkodás szenvedélye, az eszmélet küzdelmei. 

Rejtjelek

A versek számára azonosak egyfajta rejtjelek megfejtési kódjait tartalmazó leírással, amelyekben a modern világ és az emberi lélek feltáratlan mélysége, illetve az ember és a kozmosz szembesítése kínál megoldandó feladatot a gondolkodó ember számára. 

Nemes Nagy Ágnes: Alázat

 

Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.

Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.

De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
– csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.

S mig ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.

 

 

 Forrása: Pixabay Wikipedia