Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj című költeménye ma a Nap verse. Az 1946-ban született alkotását az írónő nem vette föl kötetei egyikébe sem. Lengyel Balázs az Összegyűjtött versek 1995-ös kiadásában tette közzé, az ún. első kézzel írt füzetből válogatva.

Egy tárgyias-gondolati vers

Nemes Nagy Ágnes sokszor alkalmazta műveiben a háromszor négy soros, jambikus, félrímes formát. Sok motívumának, mesterfogásának előképe ez a tárgyias-gondolati vers.

Azonban abban nem tévedett Nemes Nagy Ágnes, amikor ezt a korai versét csak hangpróbának ítélte, és kihagyta köteteiből. A két elem, a tűz és a víz lírai összedolgozása, az anyag teremtése és kezelése azonban már ekkor is a matéria, az érzéki valóság – és az elvont, filozofikus tartalom – iránt fogékony költőt ígér.

Szent-Iván éj, nyáréji álom

A vízen, tengeren tűzként, fényként átúszó Szent-Iván intenzív látvány közepette, a nyáréji álom különös, többértelmű jelenségeként halad át a költemény terén. Az álomittas, puha rejtelmesség, a valóság- és az elképzelt létszintek mozgatása, az elemek fölcserélése furcsa izgalmat, nyitott kérdéseket, hiányérzetet hagy maga után. Szent-Iván ittléte Keresztelő Szent János távolléte, hiánya is. Mégis együtt vannak, „ők ketten”, a tűz és a víz, mint egy; a „tűzvíz”. Ő, ők a látvány; ő, ők az előfutár, a hírnök, a jövendölő. Jézus – aki egyáltalán nincs jelen a versben, mégis ő lesz a virtuális főalak -, Jézus lesz a Látomás; de róla, aki a téli napforduló szomszédságában születik majd, a Nyári éjnek nincs és nem is lehet egy szava sem.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.
Az álom sűllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júliusi éj csobog.

Üvegzöldszínű habja szélén,
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.

S a fák között – kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világitó moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.

Kép forrása: Pixabay