Paul Verlaine a varázslatos pillanatok és mély benyomások költője, nem teljességre törekszik, mint Baudelaire – de a hangulatokat talán egy költő sem tudta oly szépséggel megörökíteni, mint ő. Paul Verlaine Érzelmes dialóg, ez lett ma a nap verse.

Paul Verlaine élete és költészete is kettős volt

Paul Verlaine élete éppúgy kettős volt, mint költészete: egyszerre volt hivatalába járó polgár és lázadó bohém; komoly családapa és züllött alkoholista; mélyen hívő vallásos ember és antiklerikális ateista.

Paul Verlaine (1844–1896) Északkelet-Franciaországban, Metzben született. A család 1851-ben Párizsba költözött. Költői tehetsége már diákként megmutatkozott. Tanulmányait követően hivatalnokként helyezkedett el, fő érdeklődési területe azonban továbbra is az irodalom maradt. Első kötete, a Szaturnuszi költemények (1866) a parnasszizmus hatását mutatja. 1870-ben megnősült, feleségének ajánlotta a Jó dal (1872) című kötetet.

Paul Verlaine és Arthur Rimbaud

1871-ben ismerkedett meg Arthur Rimbaud-val, akivel barátságba majd szerelmi kapcsolatba kerültek. Együtt utaztak Belgiumba és Londonba. 1873-ban Verlaine egy eldurvult vita során pisztolylövéssel sebesítette meg Rimbaud-t, ami miatt két év börtönbüntetésre ítélték. Az addig kicsapongó életet élő költő a börtönben megtért, vallásos témájú verseket is írt. 1880-ban jelent meg az ekkor keletkezett verseit is tartalmazó Jóság című kötet. 1883-tól ismét Párizsban élt, munkáit egyre nagyobb megbecsülés fogadta. Visszatért a zabolátlan élethez, alkoholizmusba sodródott, súlyos betegen, nyomorban halt meg 1896-ban.

Paul Verlaine: Érzelmes dialóg

Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.
Eszedbe jut-e még a mámorunk?
Hogy gondolod, oly messze már a múlt!
Nevemre néha nem dobban szíved?
Lelkemről álmodsz olykor? – Azt hiszed?
  Ó üdvösségünk tűnt szép napjai,
A boldog csók! – Volt benne valami!
  Mily mély hitünk volt és mily kék egünk!
  Elszállt a hit, a komor égbe tűnt!
Ballagnak ők balgán a bús úton
S csak a vak éj tűnődik szavukon.

(Juhász Gyula fordítása)

 

 

 

Kép forrása: Pixabay