A Nap verse rovatunk mai darabja Radnóti Miklós Bájoló című alkotása. Ez a vers szerelmi költészetének egyik gyönyörű darabja, múzsája pedig Gyarmati Fanni. Kapcsolatukat a mindenkori, olykor fájdalmas őszinteség és a folyamatos reflexió jellemzi. Mindenkori üzenetük felénk, hogy emberi kapcsolataink alapja a tisztesség, az őszinteség, a feltétlen bizalom legyen.

A szerelem pillanatai

Radnóti Miklós “Bájoló” című verse egy lírai és érzékeny alkotás, amely az élet szépségét, a szerelem pillanatait és az elmúlást egyaránt mutatja. A madár és a vers szereplőjének találkozása a versek világában egyfajta idillikus jelenet teremt, és Radnóti későbbi műveinek tematikus előkészítését is jelenti.

Nagyon fiatalon ismerkedett meg egymással Radnóti Miklós és későbbi felesége, Gyarmati Fanni, mondhatnánk úgy is, hogy igazi diákszerelem az övék. Ám bármilyen fiatalok, szinte éretlenek amikor szövődik, később nagyon erősnek bizonyul és sok próbát kiáll. Kiállja a távolság próbáját és kiállja az idő próbáját is. Széttörhetetlen, elszakíthatatlan kötelék, amely valahogy mégis megőrzi az idők folyamán a naiv tisztaságát, üde fényét.1942 elején Radnóti a lelke mélyén már érezte, hogy nehéz idők jönnek számára. A Bájoló megírásakor azonban még nem gyötrik közvetlen közelről ilyen gondolatok.

Bájoló: szerelem, érzelmek

Radnóti Miklós “Bájoló” című verse az egyik ismertebb alkotása, az író a szerelem, az érzelmek és az élet múlhatatlanságának témáját járja körül. A vers 1931-ben íródott, és már ekkor is megmutatja Radnóti lírai érzékenységét és képességét az érzelmek mély és pontos kifejezésére. A vers tartalmaz egy bájoló madarat, aki a vers szereplőjét – valóban a lírai énét – csábítja a dalát. A versben a madár és a vers szereplője közötti találkozás az élet és a szerelem pillanata, és Radnóti egyfajta idillikus jelenetet teremt a két lény között.

Bájoló madár leírása

Az első versszakban a bájoló madár éneklésének leírása költői képekkel teli. A madár énekének bája és szépsége vonzza a figyelmet, és az élet szépségét jeleníti meg. A második versszakban a lírai én elmondja, hogy a madarat hallva szívétől távolodik, és a boldogság és a szerelem pillanatainak hiányát érzi. Itt Radnóti kifejezi az emberi lélek vágyát az örök boldogságra és az élet szépségére. A harmadik versszakban a lírai én ráébred arra, hogy a madár dalával valóban magát az életet bájolja. Az élet pillanatai olyan gyorsan múlnak el, mint a madár éneke, és a vers így az élet múlhatatlanságának tragikus felismerését hordozza.

A vers záró sorai

A vers záró sorai, amelyekben a lírai én elismeri, hogy “mindentől véglegesen / elszakadt” – utalnak az élet és a boldogság múlhatatlanságának elvesztésére. Radnóti itt már a halál, az elmúlás és az emlékek témájához közelít, későbbi műveiben is gyakoriak lesznek.

Radnóti Miklós: Bájoló

 

Rebbenő szemmel 

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem vad

dörgedelemmel

kékje lehervad

lenn a tavaknak

s tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szívünket.

 

Kép forrása: https://vasarnap.hu/