Radnóti Miklós Hasonlatok című műve lett ma a nap verse.  Ez a költemény egy szerelmi vallomás, mely hasonlatokban fejti ki, hogy mit jelent a költő számára a kedvese. 

Árnyalt kép a kedvesről

Árnyalt kép bontakozik ki előttünk a költői képek révén a szeretett lényről és mindeközben arról is vall, hányféle érzelmet vált ki belőle szerelmese. Egyszerre rejtelmes ,,suttogó faág”, bódító, minta mák, izgató, mint a változó idő és nyugtató, mint a sír felett a kő. A legapróbb mozdulatok, gesztusok, hangulatok rejtett jelentéseket hordoznak, melyek feltárják a kedves jellemző vonásait. 

Impresszionista portré

Ahogy haladunk verszakról versszakra a hasonló és a hasonlított egyre távolabb kerül egymástól. A hasonlatok tömör metaforákká válnak(,, sötét arany”, ,,nyurga füst”). A valójában kiismerhetetlen nőt érzékletes szineztézikus képekben teszi földöntúlivá Radnóti. 

Ez a költemény egy áradó vallomás, mely a színek, a hangok és az ízek erejével válik impresszionista portrévá.

 

 

Radnóti Miklós: Hasonlatok

 

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,

ha rámhajolsz,

s rejtelmes ízű vagy,

olyan, mint a mák,

 

s akár a folyton gyűrűző idő,

oly izgató vagy,

a olyan megnyugtató,

mint sír felett a kő,

 

olyan vagy, mint egy velem nőtt barát,

s nem ismerem ma sem

egészen még

nehéz hajadnak illatát,

 

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,

csavargó, nyurga füst-

és néha félek tőled én,

ha villámszínű vagy,

 

s mint napsütötte égiháború:

sötétarany,-

ha megharagszol,

ép oly vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,

 

s ilyenkor én

mosolyból fényes hurkokat

rajzolgatok köréd.

 

 

Kép forrása: Pixabay