Radnóti Miklós Téli napsütés című költeménye lett ma a nap verse. Kevés olyan költő van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan egységet alkot. ,,Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyik pusztítsa el előbb.”-írja Pomogáts Béla. Radnóti költészetében, mint ahogy életében, mindennapjaiban is ott munkál a felszín alatt rejlő mélységből a felszínre szivárgó tragikum.

Irányzatok Radnóti költészetében

Radnóti Miklós korán kezdett el verseket írni. Az első műveken még erősen érződik Ady, illetve Babits hatása. Ezt követően lassan kezdett elszakadni attól az irodalmi örökségtől, amit a Nyugat szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett a számára. Az új formák keresésében érdekelték az avantgárd irányzatai: legnagyobb mértékben az expresszionizmus, s kevésbé a szürrealizmus.

Expresszionizmus

Az expresszionizmus az avantgárd egyik legelső és egyik legjelentősebb irányzata. Ez az irányzat az intenzív belső tartalmak kifejezője, “a kiáltás művészete”; a kirobbanó szubjektivitás, elsősorban a kitörő indulat megnyilvánulása. Az expresszionizmus jellemzően politikai tartalmú, a művésziség és a társadalmi valóság közül az utóbbit tekinti meghatározónak. Sajátos feladata a társadalom elesettjeivel való együttérzés kifejezése is.

Elnevezése a latin “expressio” (‘kifejezés’) származéka, ennek megfelelően ez az irányzat az impresszionizmus párja, illetve ellentéte. Meghúzódik ugyan mögötte valamilyen valóságélmény, de az expresszionista mű a reflexiót állítja a középpontba. 

Radnóti Miklós: Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.

A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.

S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.

Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?

Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.

1942. december 26.

 

 

Kép forrása: Pixabay