Szabó Lőrinc: Ébredés

Szabó Lőrinc
A nap verse rovatunkban, Szabó Lőrinc következik. A késő modern korának egyik kiemelkedő lírikusa. Költészetének alapélménye a modern kor keserű tapasztalata a világ széttöredezettségéről, az értékek elbizonytalanodásáról, az egyén elmagányosodásáról. Kossuth-díjas költő, műfordító, a Nyugat második nemzedékének tagja, a magyar irodalom igazi különce. 

Szabó Lőrinc

A 20. század egyik meghatározó magyar költője volt. Élete és munkássága számos korszakot és stílust ölel fel, és költészete rendkívül sokoldalú. Élete során sokat szenvedett a betegségektől és a szegénységtől, de írásai és költészete kiemelkedővé tette őt a magyar irodalomban.

Lírai alkotások

Szabó Lőrinc lírai költőként ismert, és számos jelentős költeményt írt. Verseiben gyakran a természet, az emberi érzelmek és az emberi kapcsolatok szépségét és tragédiáját mutatta be. A természeti motívumok és az érzékeny lírai hangvétel központi elemei munkásságának.

Társadalmi érzékenység

A közéleti eseményekre és a társadalmi kérdésekre is érzékenyen reagált verseiben. Különösen az 1930-as és 1940-es években érezhető az olyan témák iránti érdeklődése, mint a háború és az emberi szenvedés.

Kortárs költőkkel való kapcsolatok

Szabó Lőrinc szoros kapcsolatot ápolt más kiváló magyar költőkkel, például József Attilával és Adytól is merített hatásokat. Ezek az irodalmi kapcsolatok és inspirációk konferenciák formálni költészeti stílusát és gondolkodásmódját.

szabo-lorinc

Műveinek hatása

Költészete és lírája hosszú időre meghatározó volt a magyar irodalomban. Művei sokak számára nyújtanak vigaszt, szépséget és mély érzelmi megtapasztalást. Szabó Lőrinc munkássága a magyar irodalom kiemelkedő részét képezi, és költészete az idők során is aktuális és inspiráló maradt.

Költészete

Szabó Lőrinc költészete mély érzelmi tartalmú és lírai hangvételű. Verseiben gyakran foglalkozik az élet nehézségeivel, a magányossággal és az emberi kapcsolatokkal. Kiemelkedően érzékeny képekkel és költői képződményekkel dolgozott.

Szabó Lőrinc hatása a magyar irodalomra továbbra is érezhető. Verseinek mély érzelmi tartalma és képi világa inspirációt adott sok kortárs és utóbbi generáció költőinek.

A nap verse, itt Kata könyvespolcán az Ébredés.

Szabó Lőrinc: Ébredés

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.
Kép forrása: MH