A nap verse ezúttal Ady Endre költeménye lett. Ady tematikus-motivikus költő. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Ennek a művének alaptémája a halál gondolatának elfogadása.
A verset 1906 augusztusában írta a költő Párizsban. Az 1907-ben kiadott Vér és arany című kötet A Halál rokona ciklusában kapott helyet. Ady viszonylag fiatalon írta ezt a verset, a halál értelmezése azonban már huszonkilenc évesen kitölti gondolatait, mivel ebben az időszakban szembesül halálos betegségével.
Egészségtelen életmódja előrevetíti sorsának alakulását, hiszen az önpusztítás számos formája volt mindennapjainak része, az alkohol, az erős altatószerek, az éjszakai mulatozások összességében egy lassú öngyilkosággal értek fel.
Ebben a költeményben azonban Ady nem ellenségeként tekint a halálra, hanem megpróbál megbékélni vele. Ez a pozitív halálszemlélet nemcsak Ady sajátja, hanem a kor szecessziós felfogása is egyben.
Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
Kép forrása: Pixabay