Ady Endre tematikus-motivikus költő. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Gyakran használja a szimbolizmus elemeit. A Lédához írt első verse A könnyek asszonya az egyik kedvenc versem.
„Az ajka itt mar édesen,
A haja ide lebben,
Az egész asszony itt pusztít,
Itt, itt: az én szívemben.”
Nem ez lett ma a nap verse.
Ady sajátos technikával dolgozik: egyrészt megalkotja egyedi kevert ritmusát, mely a szimultán verselés egy kevert változata: a belső ritmus, ismétlések, halmozások, puritánabb versszerkezet és a zökkentés, tagolás jellemző e sajátos ritmikára.
Ady Endre: Vajon milyennek láttál?
Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?
Csupán egyszer látni engem
Gondolod, hogy szívig-láttál
S hitted-e, hogy híven láthatsz?
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán minden.
Kép forrása: Pixabay