Áprily Lajos Vers vagy te is című költeménye lett ma a nap verse. Sokan elgondolkodtak már azon, költészetet szerető és értő emberek, hogy vajon mi a titka az Áprily versek évtizedeken átívelő varázsának. Nos, mint minden nagy költői hagyatékon az örökérvényű gondolatok művészi kifejezése itt is evidens, ám ezen túl kirajzolódik egy olyan férfi lelke, amely megingathatatlanul hisz a harmonikus élet egyszerűségében egy diszharmóniákkal teli világban.
Áprily Lajos: Vers vagy te is
Indulsz. A mozdony sürget már dohogva
és a tavaszba messze-fut veled.
Ne vidd a vádat és a bút magaddal,
hogy hűvös szóval megsértettelek.
Vers vagy te is. Ezért van harc közöttünk.
Rég vívom érted a művész-tusát.
Ki a hibás, ha túlságos közelből
nem hallom lelked tiszta ritmusát?
Ki a hibás, ha néha feltolulva
egy kusza hang harmóniádba tép,
és gúnnyal int szivárványos magasban
a büszke, győzhetetlen eszme-kép?
Vers vagy te is. A harcban meg nem érzed,
hogy míg hozzád ér, bennem fáj a gáncs.
A fájó gáncs nem céltalan civódás,
s kedves, nem ok, hogy érte visszabánts…
Már távolodsz. A gép repít robogva.
Nem is tudod, hogy most lettél enyém.
Varázs-ütésre dallamod kiépül,
s zengő egész vagy, zengő költemény.
Szerkesztette: Rinner Aniat
Kép forrása: Pixabay