A nyár mindig olyan hamar tovatűnik. Az összes csodás élményével, érzésével, hangulatával: a hajnali napsugárral, a vízpart hűsítő élményével, az érett gyümölcs édes ízével, a kerti virágok színeivel, illatával. Ezért hát, használjuk ki, ami a nyárból még maradt: strandoljunk, kiránduljunk vagy egyszerűen csak üljünk ki a kertbe olvasni. Könyvajánló rovatunkban ehhez ajánlok most nektek öt remek könyvet! Itt az augusztusi könyvválogatás!
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Tompa Andrea ebben a könyvben egy olyan történetet mesél, amelyet már ezerszer meséltek, így nem biztos, hogy mégegyszer szeretnénk hallani. Sok nézőpontból ismerjük már az eseményeket, ám az író most felvillant egy merőben új perspektívát és ezen keresztül mesél a holokausztról Erdélyben.
1944-ben, amikor a városban megkezdődik a gettósítás, egy kolozsvári orvosnő a dajkára bízza gyermekét. Erzsi és a férje kétségbeesetten ügyelnek rá, hogy sem a szomszédoknak, sem a rokonoknak ne tűnjön fel a pár hónapos csecsemő jelenléte, míg reménykedve várják a háború végét. Tompa Andrea regénye ennek a gyermeknek a sorsát követi végig, ahogy a főhős mindenféle kerülőutakon kerül kapcsolatba a saját történetével.
„Aki ismeri önmagát, a saját sorsát, az megmenti a világot.”
Szécsi Noémi: Rohadt állatok
Szécsi Noémi felnőtteknek szóló állatmeséiben a hatalom természetrajzát festi meg. A Rohadt állatokban leírt világ éppolyan groteszk és kisszerű, mintha Közép-Európa országain haladnánk keresztül.
Zajlik az élet a Biokert gazdaságában: bár kisemlősök között vagyunk, mégis farkastörvények uralkodnak. Az állattársadalmat a gátlástalan Hörcsög irányítja, fő tanácsadója pedig a Vakond, aki – vaksiság ide vagy oda – még mindig a legélesebben látja a dolgokat. Újságíró mókusok, nyomozó pelék, művész oposszumok népesítik be a felnőtteknek szóló állatmesék színpadát: minden hasonlóság a valósággal a természetes kiválasztódás eredménye.
Karl Ove Knausgard: Hajnalcsillag
A Hajnalcsillag egy háromkötetes regény első része, amely társadalomkritika és a halálkultusszal való szembenézés is egyben. A regényt Knausgard a 2020-as Covid-járvány alatt írta, így egy párhuzamot érezhetünk az új csillag megjelenése és a járvány kezdeti időszaka között, amikor minden megváltozik körülöttünk. Az ismeretlen közelít felénk és ez befolyásolja minden döntésünket.
Karl Ove Knausgard először jelentkezik fikcióval a nagysikerű Harcom sorozat óta. Egy hatalmas, ragyogó csillag tűnik fel az égen, és senki nem tudja, miért van ott. A Hajnalcsillagban kilenc szereplő mesél a saját életéről, és azokról a furcsaságokról, amelyeket az égitest megjelenése óta tapasztalt. Akad közöttük egyetemi oktató bipoláris feleséggel, megkeseredett kulturális újságíró, aki egy rituálisan meggyilkolt death metal együttes után nyomoz, lelkésznő, aki nem biztos a házasságában, és egy ápolónő is, aki szemtanúja lesz, hogy egy halott politikus életre kel a műtőasztalon, amint a transzplantációs sebész elkezdi felnyitni a férfi testét. Knausgard regénye a bennünk és a világban lakozó sötétség könyve, amelyben összeütközik az élők és a holtak világa, és azonnal más fénytörésbe kerül a hétköznapi élet.
Géczi János: Az utolsó rózsához
A Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg Géczi János legújabb verseskötete, Az utolsó rózsához címmel. Egy különös utazás ez a kötet térben és időben, visszatérő motívumokkal tűzdelt emlékezés.
,,Ebben az
országban mindannyian arról beszéltünk,
a zsarnokot közösen öltük meg. Mígnem
előállt egyik korábbi reggelen ő,
akiről évek óta szól a mesénk.
Aztán, napra a nap, újabbak érkeztek,
a tőlük nem csupán öregebbek, de
a tiszteletre inkább méltóbbak, s más volt
mindegyiknek a parancsnoka. Vérüket
venni mi mutatkoztunk képtelennek.
Tömegnyi összeverődött kényúr zajong
hajnalonta, követelik a jussukat.
Tudjuk, ha a bűn közös, az mit jelent. Van
több időszak, melyeknek azonos mind
a nyelvtana, mind a szónoklattana.”
Ljudmila Ulickaja: Az igazi nevem
Ljudmila Ulickaja 1943-ban a baskíriai Davlekanovban született, ahova családját politikai okokból száműzték. Alig egy éves volt, amikor visszaköltözhettek Moszkvába, így már ott nőtt fel, jelenleg is ott él. Bár a száműzetés korszakáról neki megmaradt emlékei nem maradhattak, mégis regényeiben visszaköszön, mintegy zsigerekben hagyott rozsdástőr, ami folyamatosan ébren tartja a fájdalmat és gyulladásos gócokat hagy maga után az alkotói szervezetben.
Ljudmila Ulickaja 2019 végén kezdte írni személyes, mégsem csupán privát naplójegyzeteit: rövid költői szövegekben idézi fel élete néhány fontos szereplőjét, helyszínét, eseményét. A nagyszülők, a szerelmek és a barátok alakja éppúgy megelevenedik előttünk, mint a számos lakás, ahol eddig élt, vagy éppen a sérülések, amelyek nyomát a teste őrzi. A könyv egyik írása pedig azt ragadja meg, hogyan vált egy zsidó nő kereszténnyé. Apró megfigyelések, pici történetek, amelyek sokáig az olvasóval maradnak – ez Ulickaja védjegye. Az önéletrajzi írásokat két rövid novellaciklus zárja: Az angyalok könyve és a Hatszor hét. A kötet a szerző nyolcvanadik születésnapjára készült.
Kép forrása: Pixabay, Líra