Cikksorozatunkban bemutatjuk az irodalomterápia módszerét, képzett és aktívan praktizáló irodalomterapeuta szerzőnk, Rudolf Panka tollából. Ebben a részben azzal foglalkozik, hogy milyen esetben lehet szükség az irodalomterapeuta munkájára ahhoz, hogy el tudjuk fogadni az élettel együttjáró változásokat.
Amikor azt kérdezik tőlem, hogy kik keresnek fel a problémáikkal irodalomterapeutát, arra tudok egy rövidebb és egy hosszabb választ is adni.
A hosszabb válasz az, hogy erre nem lehet válaszolni, mert az “irodalomterapeuta” önmagában nehezen körülhatárolható kompetenciákat jelent, hiszen mindig fontos tudni, hogy milyen egyéb végzettségei vannak az adott szakembernek.
Irodalomterapeuta lehet pszichiáter, pedagógus, könyvtáros, pszichológus és még több szociális, segítő területen dolgozó szakember. Így az, hogy kik veszik igénybe a segítségét, nagyban függ attól, milyen egyéb kompetenciái vannak.
Ha a szakember elsősorban irodalomterapeutaként azonosítja magát (ahogy ezen sorok írója is), és nem speciális csoportokkal dolgozik, akkor a rövid válasz erre a kérdésre az, hogy úgynevezett normatív krízisekkel érkeznek a szakemberhez a segítséget kérők.
De mi is az a normatív krízis?
A krízis szó ijesztőnek tűnhet: tehát akik irodalomterapeutához fordulnak, mind éppen válságban vannak? Közel sem!
A normatív krízisek olyan életeseményeket takarnak, melyeken minden, “társadalmilag átlagosnak minősített életutat” járó ember átmegy. Ettől normatív: hiszen az emberek nagy többsége tapasztalni fogja. Amitől pedig krízis, az a változás: valamiféle átrendeződést indít el az ember életében. A krízis előtti élet másmilyen, mint ami utána jön, ez pedig sok-sok kérdést felvet, gerjeszthet olyan érzéseket, amiket nehéz szembenézni: félelem, gyász, szorongás.
Amikor normatív krízisekről beszélünk, rögtön negatív élmények juthatnak eszünkbe, ám ez a kategória magában foglal rengeteg olyan életeseményt, amikhez elsősorban pozitív minőségeket kapcsolunk.
Normatív krízis lehet a házasodás, a gyerekvállalás, vagy akár egy munkahelyváltás, költözés, akkor is, ha azt mi kezdeményezzük, és jobb életminőséget várunk tőlük.
Minden változás azzal jár, hogy valamit elveszítünk – azt az énünket, akik ez előtt az életesemény előtt voltunk.
Társadalmilag még mindig kevésbé elfogadott ilyen esetekben megélni ezeket a nehéz érzéseket. Gondoljunk csak arra, hogy egy várandós kismamáról sztereotipikusan a sugárzó öröm juthat eszünkbe. Emiatt összezavarhat bennünket, ha a várandós barátnőnk arról beszél, mennyire sok félelem és kétség van benne, közben pedig azt is sajnálja, hogy a baba megszületése után sokkal kevesebb rugalmasság és szabadság lesz az életében.
Ugyanígy, ha például egy ismerősünket előléptetik, azt várnánk tőle, hogy legyen boldog és motivált, és felvonjuk a szemöldökünk, ha ettől ő inkább szorong. Azt meg végképp nehéz felfognunk, hogy hogyan lehetséges, hogy egyszerre boldog, motivált és szorong is a lehetőségtől.
Ezekben a helyzetekben egy irodalomterápiás foglalkozás meg tudja mutatni, hogy teljesen rendben vannak ezek az érzések – az irodalomterapeuta, a csoporttársak és a választott irodalmi művek mind közvetítik, hogy ezek a helyzetek összetettek, és a változás sosem egyszerű, viszont szükséges ahhoz, hogy egyre kiteljesedettebb életet élhessünk.
Természetesen a krízis lehet valóban negatív előjelű: egy állás elvesztése, egy párkapcsolat vége, vagy egy olyan változás, ami felett kevés kontrollunk van, és előfordulhat, hogy nem feltétlenül pozitív kimenetellel kecsegtet.
Ilyen életeseményeket szintén mindannyian tapasztalunk, nem lehet őket megúszni, és egy irodalomterápiás foglalkozás még abban is segíthet, hogy rájöjjünk: nem is kell őket megúszni, mert ezekből a helyzetekből van kiút, és még meg is erősödhetünk általuk. Egy irodalomterapeuta, egy irodalmi mű vagy egy hasonló sorsú csoporttárs megmutathatja, hogy mi az, ami ezekből az élményekből épülésünkre szolgál, és mi az, ami segít átvészelni ezeket a helyzeteket.
Felmerülhet a kérdés, hogy mindenki normatív krízisben van-e, aki jelentkezik egy irodalomterapeutánál. Nem feltétlenül. Vannak olyan emberek, akik amolyan mentális egészségmegőrzésként járnak irodalomterapeutához: ahogyan szednek vitaminokat, ahogyan sportolnak, úgy az irodalomterápiás foglalkozás is egy módja annak, hogy általános életminőségüket és kiegyensúlyozott testi-lelki jóllétüket fokozzák.
Ebben természetesen nemcsak egy irodalomterapeuta segíthet, hanem rengeteg más segítő szakember is. Aki hisz az irodalom segítő erejében, megtapasztalta, hogy egy vers, egy regény, egy fiktív szereplő mennyire fontos társ tud lenni egy-egy nehéz helyzetben, az fogja választani az irodalomterapeutát.
Sokszor a legsötétebb pillanatainkban csak a művészet az, amiben vigaszt találunk – aki ezt már valaha megtapasztalta, az valószínűleg örömmel fog belevágni egy irodalomterápiás folyamatba.
Korábbi cikkeink a témában:
https://www.katakonyvespolca.hu/interju-rudolf-panka-irodalomterapeutaval/
https://www.katakonyvespolca.hu/segit-az-olvasas-bevezetes-a-biblioterapiaba/
https://www.katakonyvespolca.hu/az-olvasas-nem-pusztan-olvasas-irodalomterapia/
https://www.katakonyvespolca.hu/haiku-a-pszichiatrian/
https://www.katakonyvespolca.hu/mely-emberi-kapcsolodas-irodalomterapi
Szerző: Rudolf Panka
https://www.facebook.com/Rudolf-Panka-irodalomterapeuta-263008247482207
Kép forrása: Pixabay