High-tech, digitalizációs forradalom, alfanumerikus billentyűzet, megabyte, sőt gigabyte és még folytathatnám a sort olyan szavak felsorolásával, amelyeket nap, mint nap hallok a számítógépek világméretű térhódításának korában. Ám én erre csak annyit mondok makacsul, hogy olvasójegy, katalogizált könyvtár, költészet, metafora és balladai homály. Következzenek most nagyon nyomós érvek amellett, hogy az internet nem helyettesítheti a könyvtárat.
“Az olvasás maga a kultúra!”- mondja a nagy angol tanulmányíró, Matthew Arnold.
Ám az elmúlt évtizedek tanulmányai arról szólnak, hogy az olvasásra fordított idő negatív tendenciát mutat. Nemcsak itt Magyarországon, hanem szerte a világban.
Ennek függvényében rögtön felvetődik a kérdés, hogy vajon a klasszikus értelemben vett olvasást, a papír alapú könyvet, a könyvtárakból szerzett lexikális tudást kiszoríthatja-e világunkból az internet? Esetleg vannak-e olyan tényezők, amelyek rácáfolnak arra, hogy a hagyományos könyvtárak szükségtelenné válhatnak?
Áramlás és tempó
Fékevesztett tempóban száguld velem hazafelé a busz, mint ahogy fékevesztett tempóban áramlanak felém a hírek az internetes portálokról, hogy éppen hol pusztít tűzvész, szökőár vagy földrengés, melyik politikus éppen mit nyilatkozott a sajtónak és ez milyen hatást gyakorol a gazdaságra, milyen valóságshow-t indít útjára a kereskedelmi csatorna…árad a rengeteg információ, úgy érzem rögtön betemet, úgyhogy elég is volt ennyi, gombnyomással útját állom a további híráradatnak. A melletem lévő ülésen utazó tini kezéhez azonban mintha hozzánőtt volna a billentyűzet.
Becsukom a szemem és elképzelem, ahogy egy csendes könyvtárban ülök és elmerengek egy régi könyv lapjai felett. Lassuló gondolataim ködén át érzem felém áramlani a nyugalom hullámait, teljesen elmerülök benne és feltöltődöm, hogy aztán átadjam magam azoknak a gondolatoknak, érzéseknek, amit az éppen aktuális könyv világa belőlem kivált. Fékez a busz és én kizökkenek a fantázia világából, mellettem a tini még mindig kígyóbűvölő módjára mered a képernyőn lassan összeálló szavak halmazára. Nem tudom visszafogni magam és rákérdezek nála, még az előző álmom hatása alatt, hogy mit gondol a hagyományos könyvtárakról, valamint a klasszikus irodalomról.
“ Hát számodra nem világos, hogy az interneten bármilyen feltett kérdésünkre választ kaphatunk, így aztán a könyvtárba teljesen felesleges elmenni???”- feleli, miközben egy autóverseny képei peregnek a képernyőn vad iramban.
Miután próbálom rendezni eltorzult arcvonásaimat és becsukni tátva maradt számat, gondolatban már ellenérvek után kutatok, hogy rögtön cáfolni tudjam ennek a gondolatnak még a csíráját is:
Az internet kontra könyvtár
- Első pontként bátran kijelenthetem, hogy nem minden található meg az interneten. Kimutatott statisztikai adat, hogy például az összes folyóiratnak csak egy része lelhető fel az interneten. A könyvek aránya ennél is kisebb.
- Másodszor gyakran van az embernek olyan érzése a webes kutatásai alkalmával, mintha tűt keresne a szénakazalban, mert olyan ez az egész, mint egy katalogizálatlan könyvtár. A kereső-honlapok ugyan azt ígérik, hogy mindent megkeresnek, ám korántsem tudnak teljes anyagot szállítani egy adott témában. Mintha a könyvtáros azt mondaná, hogy kérem itt van tíz cikk a magyar felvilágosodás történetéről. Továbbá birtokunkban van még tizenkettő másik, ami nem megtekinthető….most nem…még nem, csak akkor, ha majd kipróbál egy másik>>keresést<< egy másik könyvtárban.
- Harmadszor az internet kilométer hosszú ugyan, de csak centiméter mély. Az adatok halmaza, ami az interneten fellelhető húsz évnél tovább nem nagyon tekintenek vissza.
Véletlenül se gondoljuk azt, hogy a mellettem utazó tini csak csendben ül és hallgatja pengeéles érveim sorozatát, ez nem lenne tinihez illő alternatíva. Nagy meggyőződéssel mutat rá, hogy mennyire nagyon egyszerűen lehetne létrehozni egy virtuális könyvtárat a tanulók számára világszerte.
Vajon lehetséges ez? Léteznek ma például könyvtár nélküli egyetemek?
- A negyedik pontomban mesélek tehát egy virtuális könyvtár létrehozásának történetéről. Kaliforniában az elmúlt évtizedben létrehozott állami egyetemet könyvtárépület nélkül adták át. Aztán kénytelenek voltak az évek során több millió dollárt áldozni a magas szintű technikai eszközeiken túl hagyományos könyvekre is. Azért, mert interneten nem találták meg, amire éppen szükségük lett volna. Más szóval: nem lehet teljesen virtuális könyvtárat létrehozni, még nem, most nem. Talán majd a következő évszázadban, mire a rengeteg írott anyag digitalizálása nem vinne csődbe egy államot.
- Ötödik pontként még megjegyzem, hogy közel ezer év írott és nyomtatott olvasás van a vérünkben. Ez annyira nagyon könnyen nem alakul át kizárólagos digitalizált olvasmányok “lapozgatására”.
A tini csendes hallgatásba merülten, elgondolkodva néz rám, aki nem vagyok hajlandó lemondani intellektusunk kulturális jelképeinek, a könyvtáraknak a létjogosultságáról. Logikusan végiggondolja az érveket és rájön, hogy habár az internet csodálatos, az, hogy a könyvtárakat feleslegessé teszi, éppoly butaság, mint azt állítani, hogy a kerékpár megjelenése feleslegessé tette volna a lábunkat.
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay