Meghatározó olvasmányélmények, szubjektív benyomások

Meghatározó olvasmányélmények

Az ember sajátos tulajdonsága, hogy összegzéseket készít. Rendszeresen számba veszi a tulajdonát, mennyi bevételt hozott egy adott hónap és mennyi kiadással járt, mérleget von haszonról és veszteségről.  Én, mint annyi olvasni szerető barátom a meghatározó olvasmány élményeimről is rendszeresen összegzést készítek, rendszerint akkor, amikor olyan mértékben telítődöm benyomásokkal, hogy muszáj valamilyen formában rendszereznem őket.

 

#1. Margaret Atwood: Legvégül a szív

Meghatározó olvasmányélmények
Meghatározó olvasmányélmények

Ha valaki mondjuk tíz évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy science fiction-t, disztópiát, utópisztikus regényeket fogok olvasni, biztosan kinevettem volna. Aztán láss csodát, megtörtént, csupán egy olyan író kellett hozzá, mint Margaret Atwood. Mivel több könyvét is olvastam, az ő neve számomra már garanciát jelent arra, hogy minőségi szöveget fogok olvasni.

Atwood mindig kézen fog és elvezet egy elképzelt, jövőbeli világba, ahol közösen elmerengünk az új világrendeken, a nők társadalomban betöltött szerepén, a gazdaság elkerülhetetlen összeomlásán, ezek hatásain a társadalomra és még sorolhatnám… Atwood engem folyton gondolkodásra késztet és ebben rejlik számomra a nagyszerűsége, hogy rávilágít olyan dolgokra, amit revideálok, miután kilépek a regénybeli világából és újra a sajátomban állok.

Nincs ez másként  ezzel a kötettel sem, amelyben Amerikát ​romba döntötte a gazdasági válság. A munkanélküliektől és hajléktalanoktól hemzsegő rozsdaövezetekben bandák, vandálok és elmebetegek fosztogatnak. A fiatal házaspár, Stan és Charmaine azért van még életben, mert csodával határos módon megmaradt autójukban laknak, ám nemritkán így is másodperceken múlik a sorsuk.

Egy nap megváltásként érkezik a hír: önkénteseket keresnek Consilience városába, a Pozitron Projektbe. A Projekt résztvevőinek rendes munka és kényelmes, tiszta otthon jár – minden második hónapban. A köztes időszakokat viszont a város és a projekt szívét jelentő Pozitron börtönben, fegyencként kell tölteniük, házukat pedig frissen szabadult váltótársaik foglalják el, akikkel szigorúan tilos érintkezniük – erről a Megfigyelés gondoskodik.

Elsőre nem tűnik túl nagy áldozatnak egy rendezett életért cserébe, ám amikor Charmaine a szabályokat áthágva szenvedélyes viszonyba kezd váltótársával, nyugtalanító események láncolata veszi kezdetét, s előbb-utóbb kénytelenek feltenni a kérdést, mi zajlik valójában Consilience és a börtön falai mögött.

Margaret Atwood 2015-ben írt disztópiájában a társadalmi felelősség és a közös túlélés problémái mellett előtérbe kerülnek az egyéni lét, legfőképpen a szenvedély kérdései: meddig mehet el az a másik birtoklásában anélkül, hogy elveszítené önmagát?

 

#2. Jón Kalman Stefánsson: Ásta, egy meghatározó olvasmány

Meghatározó olvasmányélmények
Meghatározó olvasmányélmények

A menny és pokol trilógiával kezdődött minden. Az első olvasmány Jón Kalman Stefánssontól az észak különös világába érkeztem meg, ahol ugyan állandó a küzdelem az elemekkel, az időjárás többnyire mostoha, a fény kevés és az embereknek nagy távolságot kell megtenniük, amíg elérnek egy másik lélekig, mégis a sorokban olyan erővel csillannak meg mély emberi érzések, mintha az Aurora Borealis fényei világítanának benne.

Ásta. Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. ,,Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnőjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent.

Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástának, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.

Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló olvasmány- mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból – egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada.

,,Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg.”

 

#3. Sally Rooney: Hová lettél szép világ?

Meghatározó olvasmányélmények
Meghatározó olvasmányélmények

Sally Rooney könyvei által sajátos belső lelki tereket, egyéni világokat fedezhetek fel. Ez már a Normális emberek című regénye bizonyította számomra. A sajátos hangvétel, az emberi reakciók, interakciók, belső monológok, belső csendek aprólékos leírása által Sally Rooney az egyik kedvenc szerzőmmé vált.

 A Hová lettél, szép világ című kötetben Alice, aki regényíró, összeismerkedik Felixszel, aki egy raktárban dolgozik, és megkérdi, lenne-e kedve elkísérni őt Rómába. Alice legjobb barátnője Dublinban él, és éppen egy szakításon van túl. Újra flörtölni kezd Simonnal, akit már gyerekkora óta ismer.

Alice, Felix, Eileen és Simon még fiatalok – de ha nem vigyáznak, elrohan felettük az élet. Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Aggodalmakat olt beléjük a szex, a barátság, a mindannyiunkat körülvevő világ. Valóban ez az utolsó kivilágított helyiség, amiben ők állnak, hogy tanúi legyenek valaminek, mielőtt minden elsötétül? Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

 Ezek a kötetek voltak az elmúlt időszak meghatározó olvasmányai számomra. elgondolkodtattak, megnevettetek, megríkattak, elvittek különböző világokba: egyszóval hatással voltak rám. 

 

 

 Rinner Anita

 

 

Forrás: Pixabay, Líra