Francis Scott Kay Fitzgerald az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni évek generációjához, az úgynevezett ,,elveszett nemzedékhez” tartozott. Minden vágya a csillogó, sikeres élet volt, ám keserves árat fizetett érte. Réginagyok rovatunkban ezúttal Fitzgerald és az amerikai álom.
Ifjúság, álmok
Fitzgerald, ahogy a fiatalok többsége sikerre áhítozó ifjú ember volt, átlagon felüli képzelőerővel megáldva. 1913-ban a Princeton Egyetemre nyer felvételt, írói tehetsége itt kerül felszínre és csiszolódik tökéletesre. Ezáltal az egyetemi irodalmi élet egyik vezéralakjává vált, ám három év után kibukik az egyetemről és hiába tér vissza a következő szemeszterre, korábbi pozicióit már nem tudja visszaszerezni.
1917-ben bevonul katonának és a kiképzés után az alabamai Montgomerybe kerül, ahol megismerkedik élete szerelmével, Zelda Sayre-rel, akit hamarosan eljegyez. A lány apja a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája, így Fitzgeraldnak sürgetően állás után kell néznie, hogy a család is áldását adja a frigyre. New Yorkba utazik egy jól fizető munka reményében, ám nincsen szerencséje. Zelda felbontja az eljegyzést, Fitzgerald pedig hazaköltözik édesnyjához St. Paulba és befejezi regényét, amelyet még az egyetemi évek alatt kezdett el.
Siker és csillogás
Az Édentől innen 1920-ban jelent meg, főhősei a háború utáni, úgynevezett ,,elveszett nemzedék” új életfelfogást hirdető ifjúsága. Újdonságát, friss eszméit egy merőben új erkölcsi identitás jellemzi és az az atmoszféra, amit a dzsessz lüktető ritmusa jelent a harctérek katatón zaja után. A regény, amelyet a kritika és az olvasóközönség egyaránt elismer végre meghozza az író számára az áhított sikert, s vele együtt Zelda kezét is.
A hírnév és az anyagi siker által a társasági élet főszerelőivé válik a házaspár.
1922-ben megjelenik az író második regénye, a Szépek és átkozottak, amelyben mintha egy jóslatot olvasna fel saját magának, elővetíti egy kiábrándult ember sorsát, ami majd később rajta is beteljesül.
Francia Riviéra és boldogtalanság
1924-re a család már a teljes anyagi jólét biztonságában áttelepül a francia Riviérára. Itt Fitzgerald két fontos barátságot köt: az egyiket Gertrud Steinnel, a másikat Ernest Hemingway-jel. Itt fejezi be A nagy Gatsby-t, amely a legismertebb műve. Megrázóan ábrázolja Jay Gatsby tragikus sorsa által a meghiúsult álmokra pazarolt hiábavaló életet, az anyagi siker hajszolása közben kiüresedő lélek sivárságát.
A regény óriási siker, a Fitzgerald család számára mégis nehéz időszak következik. Az író számára a siker kibírhatatlan teherré válik és az alkoholban keres menedéket, Zelda idegösszeroppanást kap.
Bár kiad egy újabb könyvet, Az éj szelíd trónján már nem kap olyan fogadtatást, amilyet Fitzgerald remél.
Tragikus, szerencsétlen élet
1939-ben lát neki utolsó művéhez, amelyet nem tud befejezni. 1940. december 21-ei szívrohama ugyanis halálos kimenetelű.
Vándorünnep című művében Hemingway megrázóan ábrázolja barátja tragikus, szerencsétlen sorsát.
Idézetek Fitzgerald tollából:
#1. ,,A lélek fekete éjszakájában mindig hajnali három óra van.”
#2. ,,Az elsőrangú intelligencia próbája: képesnek lenni egyszerre két, egymásnak ellentmondó gondolatot a fejünkben forgatni és mégis működőképesnek maradni. „
#3. ,,Én úgy szeretem a nagy estélyeket! Olyan intimebb, kisebb összejöveteleken az ember senkivel sem tud egyetlen bizalmas szót sem váltani.”
#4. ,,Az, hogy tartózkodom a véleményalkotástól, valójában a bizalom és a remény jele.”
#5. ,,A tehetség az a képesség, amellyel az ember megvalósítja, amit elgondolt.”
#6. ,,Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag. Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben….aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között…és ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.”
#7. ,,Mutassatok nekem egy hőst, és írok nektek egy tragédiát.”
#8. ,,Az elveink tizennyolc éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekinthetünk, negyvenöt éves korunkban barlangok, ahol elrejtőzünk.”
#9. ,,Viselkedésünk alapja lehet kemény szikla vagy ingoványos mocsár, de bizonyos határon túl számomra ez az alap már nem létezik.”
#10. ,,Mindenki azt gyanítja magáról, hogy birtokában van, ha többnek nem is, de egyetlen alapvetően fontos erénynek.”
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay, Wikipedia