Akkor, amikor még a főszerkesztővel ketten szerkesztettük az oldalt, akkor ez a rovat volt az egyik lenépszerűbb, a Hét szerzője.  Hiszen hétről hétre folyamatosan kiválasztottunk egy olyan szerzőt, akiről érdemes írni, és persze minket is érdekel. Ma már többen vagyunk és nekem nagyon hiányzik az írás, mivel alig jut rá időm és bár tényleg sokan lettünk a szerkesztőségben,  de valahogy nem írja ezt a rovatot senki. Ezért úgy gondolatam, hogy megtartom a régi hagyományt, sőt ezentúl minden héten én fogom írni, hiszen a fontos dolgok sosem változnak, akárhová is mész. Vagy épp bármennyivel több dolog, munka van az életben. A Hét szerzője ezen a héten Kiss Edina.

 A novella ereje

Nem titok, az én regiszterem a novella. Valahogy úgy gondolom, hogy az a szerző, aki tökéletesnek tűnő novellát ír, az a szerző bármit képes  megírni.  Ezzel sokan vitatkoznának, de ahogy Esterházy Péter írta egyszer, van egy ember, sőt kettő egy Tar Sándor nevű és egy Bodor Ádám nevű, akik talán a legjobbak ebben a regiszterben. Bár azóta rengetegen jelentek meg, és én éppen Tar Sándor Lassú teher című könyvét olvasom. De ez a cikk most Kiss Edináról fog szólni. Amikor megjelenik egy szerző, kíváncsian várom, hogy milyen lesz a könyve, 2020-ban jelent meg Kiss Edina Égszínkék című első könyve, amiről mi is írtunk.   Erről többet itt találtok.

Kiss Edina és az Égszínkék

Mindig érdekelt, hogy hogyan választja ki valaki a történet témáját. De valószínűleg nincs ebben oly sok tudatosság, hiszen sétálsz, épp ott melletted történik valami, és kiírod magadból. Ez a novelláskötet a kapcsolatokat állítja középpontba. Hiszen kapcsolataink másokkal, önmagunkkal és a világgal azok, melyeken keresztül értelmezzük és megéljük önmagunkat. Az író nem idealizálja őket, hanem realisztikusan mutatja be a tényt, hogy hol erőforrásként, katalizátorként szolgálnak és szárnyalunk tőlük, máskor pedig a szenvedések, fájdalmak és veszteségek eredői. Így vagy úgy, de egy életre nyomot hagynak a lelkünkben, írja valaki a molyon. Milyen igaza van! Nem kell sokat gondolkozni a történeteken, hiszen olyan sok minden történik körülöttünk és Kiss Edina ezt használja fel.

Égszínkék

Lélektani történetek, írja a szerző a cím alatt. A könyvet az édesanyjának ajánlja. Az első történet az emberi kapcsolatokról, az elmúlásról és az életről, félelmekről, a halálról és még sok minden másról szól.  Ez volt a kedvenc történetem és a Tangó, de arról egy picit később. Ha az értelmét szeretném megkeresni, akkor talán a gyengeségeink között keresném. Ahogy a főhősünk saját magát tereli félelmei miatt a saját tragédiája felé. Kiss Edina tudja, hogyan kell az olvasót „lefoglalni” nem enged el, egészen a történet végéig.

 

A semmi szaga

Ilyenkor nincs könnyű dolga az olvasónak, hiszen meg kell értenie a szerzőt, hogy éppen akkor, amikor ezeket a szövegeket írta, mire gondolt. Milyen egyszerű és elsőre kissé érthetetlen mondat ez: „a semmi szaga”. De  az ember ha egy picit belegondol abba, hogy milyen lehet a semmit szagolni, na és látni, érezni? Talán megkapja rá a választ, még ha ezt a semmit minden levegővételnél észleli. Talán képesek vagyunk önmagunkat gyógyítani, csak fel kell hozzá nőnünk.

 

 

Második könyve az Étertánc

Már itt van nálam Kiss Edina legújabb könyve, az Étertánc. És ez is gyönyörű. Vajon hol kezdődik a valóság és hol ér véget a képzelet, az álom? Biztosan tudjuk-e, hogy melyik melyik? Kiss Edina világában teljes természetességgel simul össze az egyik a másikkal, másik az egyikkel. Látszólag hétköznapi történetei sokdimenziós belső térbe nyílnak, ahol éppoly otthonosan mozog, mint az úgynevezett realitások talaján. Jó ösztönszerű szerző, írja róla Podonyi Hedvig. Talán én is ezt szeretem a legjobban benne.

Érzékeny ember, ízig-vérig nő

“Egyszer már odaadtam magam valakinek. Teljesen és véglegesen. Beengedtem az álmaimba, a testembe, a méhembe fogadtam, elringattam, tápláltam tüzét, fényesítettem minden erejét. “

Azt hiszem Kiss Edina legnagyobb erénye, hogy úgy képes egyszerű, mindennapi dolgokról írni, hogy az ember képtelen nem odafigyelni rá.

“Az ÍRÁS mélység, az OLVASÁS magasság. Az irodalom mindenkinek mást jelent. Nekem élménnyel teli fejlődést. Az ÍRÁS mélység, bezárkózás, befelé zuhanás. Az OLVASÁS magasság, tágulás és szárnyalás. Ez az én tapasztalatom, a tiéd pedig lehet, hogy egészen más”, írja a szerző.

Boncsér Kata

Kép forrása: Pixabay