Ezen a héten Gerald Durrell Réginagyok rovatunk főszereplője. Ő egy olyan ember volt, aki ugyan nagyon komolyan vette az írást, ám nem ez állt életének fókuszában, hanem az állatvédelem. A könyvei által azonban generációk ismerhették meg az állatvilág működésének legapróbb rezdüléseit, és ezen felül egy különös család egyedi karaktereinek kalandjait is végigkövethették. Írói munkásságának üzenete a mai kor emberének is fontos mondanivalót közvetít.
Gerald Durrell, aki kilógott a sorból
Gerald Malcolm Durrell nem volt átlagos gyerek, így életét sem lehetett átlagos keretek közé szorítani. Az indiai Jamshedpurban született 1925. január 7-én. Itt élt egészen 1928-ig és egy innen származó korai emlék (állatkerti séta) hatásának tulajdonítja élethosszig tartó állatszeretetét.
Az angliai iskolarendszer azonban nem tolerálta az olyan személyiséget, amely nem simult bele a szigorú rendszabályok keretei közé, így a kis Gerald állandóan bajba került és a bűntetések sora nem maradt abba.
A család hazatelepülését követően az apa váratlanul meghal és az anya magára marad négy különc gyermekével, akik teljességgel elveszettnek érzik magukat Anglia szürke, komformista világában. Kalandra vágynak.
Korfu, az Istenek kertje
Durellék 1935-ben hajóra szállnak és kilépnek az élet hagyományosnak ítélt keretei közül és építenek maguk köré egy egyedi és megismételhetetlen világot. Lawrence, a legidősebb Durell fiú naphosszat verte az írógép billentyűit a korfui villa emeleti szobájában, Leslie, az öccse vadászpuskával a kezében járta a környék erdeit és tizedelte a vadállományt, Margo, a lánytestvérük háborítatlanul napozott és közben az ideális férjről álmodozott.
Gerald vagy Gerry, a legkisebb fiú barátságot kötött Teodore Stephanidesszel, a görög természettudóssal és miközben együtt kutatták a sziget gazdag flóráját és faunáját a kisfiú sorsa végleg megpecsételődött. Az álom, amit Indiában még apró ólom állatfigurák jelképeztek, itt Korfun életre kelt, egyre több élőlény népesítette be a Durell család házát és életét, Lawrence nem kis bosszúságára. Számos mondása maradt fenn Geraldról. Többek között, amikor éppen cigarettára akart gyújtani, kihúzta a gyufásskatulyát és a döbbenettől hangosan felkiáltott:
,, Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
Amikor Gerry hazatért egy természetbúvár sétáról:
,,Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!”
Meggyőződése később sem változott, amikor Gerry már felnőtt és bátyja vendégségbe hívta:
,,Ez az ember nem normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!”
Álom és valóság
Az idilli éveknek a második világháború kitörése vetett véget, a család kénytelen volt visszatérni Angliába. Ám azt, hogy álmai hamuvá legyenek, nem hagyta a fiatal természetbúvár. Amikor ismét békés idők köszöntöttek a világra, elszegődött a Londontól 35 mérfölnyire fekvő Whipsnade-be, Anglia leghíresesbb állatkertjébe.
Számos expedíció tagja volt, amelyekről vadon élő állatokkal tért haza és gazdagította az angol állatkertek gyűjteményeit. Az álma mindvégig egy saját állatkert volt, ez azonban nem a könnyen kivitelezhető ábrándok egyike sehol a világon, valljuk be.
Ahhoz, hogy Gerry igazi állatkertet létesítsen jelentős anyagi források kellettek. Ekkor jutott arra az elhatározásra, hogy kiadót keres és a Korfun megélt kalandokat, amelyeket folyamatosan lejegyzett vázlatfüzetébe esténként, a nagy nyilvánosság elé tárja. A családom és egyéb állatfajták volt az első műve, ami 1956-ban jelent meg. Utána következett Korfu trilógia másik két darabja, a Madarak, vadak, rokonok, valamint Az istenek kertje című kötetek.
Állatkerti dolgozóként gyűjtött tapasztalatairól pedig A vadállatok bolondja című könyvében mesél.
Egy gyümölcsöző expedíció
Amikor Gerald egy dél-amerikai gyűjtőútja után találkozott a szintén ott forgató David Attenborough-val és felvázolta neki, hogy milyen állatkertet képzelt el, Attenborough teljesen elképedt, őrültnek hitte. Miután Durrell megvalósította az álmot és Jersey- szigetén 1959-ben megnyitotta az állatkertet David Attenborough rendszeres támogatója lett a park alapítványának és többé biztosan nem becsülte alá az álmok erejét.
Az állatkert megnyitásához még egy fontos momentum köthető. Durrell szakállának megjelenése. Az ezt követően megjelenő két gyerekkönyvében, a Léghajóval a világ körülben és a Léghajóval a dinoszauruszok földjében már az illusztrációkon is egyfajta tudós nagyapóként láthatjuk.
Egy természetbúvár író brandje
Az 1960-as évek végére Gerald Durrell valóságos celeb lett. A társasági események állandó meghívottja volt, ahol mindig megcsillogtatta remek humorát. Felért végre a csúcsra, ahova meredek hegyoldalakon át vezetett az út. Aztán őt is utolérte a családi átok.
Egy ilyen élet nem tűnik el nyomtalanul
1971-ben jelent meg A halak jelleme című műve, ami óriási siker lett, ám szerzője ekkor már visszavonultan élt és súlyos alkoholizmussal küzdött éppúgy, ahogy családjának több tagja is a múltban. 1994-ben májrákot diagnosztizáltak nála, ami végzetesnek bizonyult és 1995. január 30-án elhunyt az állatvilág egyik leghíressebb védelmezője. Életműve azonban fennmarad: az általa alapított állatkert és alapítvány üzemel, könyvei ma is nagy példányszámban kelnek el, arra inspirálva egy-egy gyereket, hogy az álmok mindig fontosabbak annál, mint az, hogy fegyelmezetten, csendben és láthatatlanul álljunk a sorban.
A korfui villa utóélete
A korfui villa még ma is áll, sőt kiadó szobájuk is van. Elképzelem, ahogy a kerti padon ülök és a görög naplemente színeit bámulom, a villa emeleti szobái felől mintha egy írógép leütött billentyűinek hangját hozná felém a szél.
Idézetek Gerald Durrell tollából:
,,A világ különleges és bonyolult, akárcsak a pók hálója. Ha megérinted egy fonalát, remegése végigfut az összes többi szálon. Mi nemcsak megérintjük a hálót, hanem bele is szakítunk.”
,,A világ tele van válszra váró csodálatos talányokkal.(…) Hogyan nő egy szilvamag nagyságú makk húszmáteres fává, amelyen ráadásul ötven különböző állatfaj él. Vagy hová repülnek télen a madarak. Hogyan úsznak a halak. Milliónyi hasonló kérdés van, és utazás közben választ kapunk jó néhányra. Szóval hegyezzétek a fületeket, tartsátok nyitva a szemeteket, használjátok az orrotokat, nyelveteket, ujjatokat, hogy minden érdekeset és újat meglássatok, megszimatoljatok, megízleljetek és meg is fogjatok.”
,,Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csak a mi segítségünkkel maradhat fenn.”
,,Sokan azt mondják, ha az ember megöregszik, nem hisz semmiben, nem lepődik meg semmitől, és ezért fogékonyabb új gondolatokra. Butaság! A legtöbb öreg ember, akit ismerek, elzárta az agyát serdülő korában, mint valami szürke, pikkelyes osztriga.”
,,Mintha egy nagy előadás látványos díszlete volna az őserdő, a színdarab egyetlen mondanivalója pedig, hogy milyen törpe és jelentéktelen valójában az ember, és milyen bonyolult és gyönyörű a világ, amelyben él.”
,,Sokat megtanultam a virágokkal kapcsolatban. Éppen olyanok, mint az emberek. Ha sokat rakok együvé, egymás idegeire mennek és elfonnyadnak. Ha bizonyos fajtákat összekeverek, valami utálatos osztályöntudat fejlődik ki bennük!”
,,Van egy bizonyos elméletem, tudja, hogy néha a szép dolgok beleszeretnek önmagukba, mint Narcissus. Ha ez megtörténik, nem kell nekik táplálék sem az élethez, annyira elfoglalja őket a saját szépségük, hogy csak annak élnek, önmagukból táplálkoznak. Minél szebbek lesznek, annál erősebbé válnak, körforgásban élnek.”
,,Az átlagember hozzáállása ahhoz a világhoz, amelyben él, teljesen önző.”
,,Egy hihetetlenül szép és összetett kertet örököltünk, de az a baj, hogy rettentően rossz kertészek vagyunk.”
,,A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket.”
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay, Cultura