Helló április, helló napsütés! Végre tágas lehetne a tér, ám mi önként vállalt fogságban, karosszékekben üldögélve, gondolatban tágítjuk a tér-idő határainkat. Addig, amíg útra kelhetünk a való életünkben, utazzunk a képzeletünk által teremtett világban, utazzunk a múltba, utazzunk a jövőbe, Óbudára vagy épp egy fikció által teremtett világba. Itt az áprilisi könyvajánló, itt vannak az áprilisi könyvújdonságok:
#1. Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet!
„A léghajó ott volt kikötve nyolc emelet magasságban az erkélyen. Amikor betornáztam magam a kosarába, Gross úr még árnyékba húzta a papagájok kalitkáját, aztán beszállt, és eloldotta a kötelet. Pillanatok alatt a tetők fölött voltunk. Valami kósza szélre tapadva, lágyan, méltóságteljesen úszott hajónk a nyári égbolt peremén, Budapest fölött. Gross úr fogta a köteleket, hunyorított, és lefelé mutatott.
– Hunyja csak be a szemét! Most jön a varázslat… Hoppá! Látja azt az alakot? Ott, ott, a Lendvay utcában! Tizenhét éves, és mindig éhes. Egy nyugágyat cipel. Látja? Abban aludtam, abban a nyugágyban. Vittem egyik lakásból a másikba. Ahová befogadtak…”
Kincsemberek között élünk. Ha elveszíted a kedved, ha reggel nem akarsz felkelni, gondolj rájuk. Sokszor mesének is beillik a történetük. Pedig nem mese egyiküké sem. Saint-Exupéry írja valahol: „Mily kevés zajt csapnak az igazi csodák!” Találj rá a csodákra! A könyvben és önmagadban is.” Schäffer Erzsébet
#2. Kapa Mátyás: Budai krónika
A tatárjárás után új világ épül a Duna folyásirány szerinti jobb partján. A két jelentős vár és város: Buda és Óbuda közötti kisebb településeken éli kalandos hétköznapjait három család. Ezen famíliák generációinak – sokszor egymással összefonódó – sorsán keresztül ismerhetjük meg száznegyven esztendő izgalmas eseményeit.
Íme egy kis ízelítő, mi és ki vár az olvasóra ebben a kötetben. Egy magyar alapítású lovagrend rendháza és az azt felvirágoztató perjel. Egy királyi vadaskert és annak intézője. Egy csapatnyi lovag, akik titkos küldetéseket teljesítenek. Egy városi bíró, aki kiátkozza a pápát. Egy magyar alapítású szerzetesrend központi kolostora és egy szent ereklyéi. Egy háború és egy itáliai bérgyilkos. Egy botcsinálta tudós és annak különös találmánya. Bűn és erény, vérfürdő és bosszú, viszály és szerelem.
A kötet Kapa Mátyás városregényeinek sorába illeszkedik. Cegléd, Kőszeg és Balassagyarmat regénye után a szerző ezúttal Budapest mai második és harmadik kerülete egyes részeinek hajdanvolt elődei, Budafelhévíz, Gercse, Nyék, Budaszentlőrinc és Óbudaörs 1242-től 1382-ig tartó történetét mutatja be.
#3. Jacqueline Harpman: Én, aki férfit nem ismertem
Negyven nő él egy rácsokkal elzárt pincében, szenvtelen, némaságba burkolózó őrök felügyelete alatt. Idekerülésük előtt mindnyájan átlagos asszonyként tevékenykedtek a családjukban, kivéve egy fiatal lányt, akinek semmilyen emléke nincs másfajta világról, minden tudása a többiek elmesélt történeteiből áll össze.
Egy napon megszólal a sziréna, az őrök elmenekülnek, a rácsok pedig egy véletlennek köszönhetően kinyílnak. Rejtélyes módon kiszabadulva börtönükből, útra kelnek, hogy felfedezzék az ismeretlen földet, más embereket találjanak, és legfőképp magyarázatot arra, hol vannak, kik és miért hozták őket ide.
Kafkai hangulatú regény, ami egyszerre rémálomszerű és derűs, szenvtelen és elsöprő.
#4. Ungváry Rudolf: Balatoni nyaraló
„Hajós hirdetést adott fel Tapolcán, Lessnerék házasságközvetítője ráharapott, és amikor a férjjelölt Badacsonyban jött felfelé a Római útról a szőlőtőkék sorai között vezető, brázdának nevezett ösvényen a nyaraló felé, fentről, a veranda korlátjánál jövendőbelije mellett Franciska és az édesanyja figyelték. Akkor már két évtized eltelt katonakora óta. A benne működő genetikai kód fokozatosan átalakította az érett férfi kinézetét. Kissé köpcös, kopasz ember lett, arcán örökös, enyhe mosollyal. Teljes mértékben tükrözte azt, ami belül volt. Majdani felesége messziről mindezt nem ismerhette fel. Neveltetése nem az ilyen férfitípushoz szoktatta. Hajós nem volt az a macsó típus. Margit halkan azt mondta a jövendőbelije láttán: >>nincs szerencsém!>Kiértél, lányom, a mogyorósból.”
#5. Lackfi János: #jóéjtpuszi 2.
„Ez a Lackfi nem nyugszik. Nem hagy békén az igazságaival. Mindig írnia kell valamit, ami reményt ad. Ami észhez térít. Ami kizökkent a nyugodt lemondásból és önsajnálatból. Csak miattam ír és nekem. Nem száll le rólam. Szinte látom, mikor felveri az Úr: János, ez a gyerek már megint fel akarja adni. Írd meg neki ezt, hogy ne tehesse.” – Péter
Isten nem automatákat akart teremteni, hanem tépelődő, tévedő, újrakezdő lényeket, akikkel érdemes együtt játszani a legbonyolultabb stratégiai játékot. Gyufásdobozba gyömöszöli kedvünkért a kozmoszt, elkísér urológushoz és adóhivatalba, kemoterápiára és focimeccsre. Megmutathatjuk neki a kedvenc rétünket, melyet ő teremtett, mégis örül a hívásunknak, mint egy kölyök.
Lackfi János újabb jóéjtpuszijai ismét arra hívnak, hogy ne ússzuk meg olcsón, éljünk teljes szívvel, mohón Isten jelenlétében.
Szerkesztette: Rinner Anita
Képek forrása: Líra