Élnek olyan nők is a világon, akik nem a társadalmi elvárások szerint vezetik az életüket, nem az otthon, a családi tűzhely jelenti számukra az elsődleges életcélt. Egy nőt éppúgy vonzhat a kaland, a váratlan, az ismeretlen helyek felkutatása, mint egy férfit. Léteztek ilyen nők már a világháborúk idején is, amikor ez még nem volt mindennapos, megszokott dolog. Írónők és író nők rovatunkban most igazi kalandornőké a főszerep: Freya Stark és Mary Kingsley életútját követjük nyomon.

Írónők és író nők rovatunk főszereplői

Freya Stark, a különc

Dame Freya Stark 1893-ban született Párizsban bohém szülők gyermekeként, akik a konvenciókat egyszerűen nem fogadták el. Gyermekkorát Olaszország és Anglia között töltötte szüleivel és nővérével, Verával. tizenhárom évesen súlyos baleset éri, amikor haja beleakad egy gépbe és életre szóló károsodásokat okoz a fejbőrén és a fülén. Azonban túllép, felülemelkedik ezen és mesés kalapokat, sapkákat kezd hordani, ami később védjegyévé válik.

Bár Stark kevés iskolai végzettséggel rendelkezik felnőtt korára is, ezt hatalmas nyelvtudással ellensúlyozza. Beszélt többek között német, olasz, arab, perzsa, török és orosz nyelven is. 1912-ben Londonba ment, hogy diplomát szerezzen a Bedford College-ban, de tanulmányait félbeszakítja az I. világháború. A  Vöröskeresztnél teljesít szolgálatot.

A háború után visszatér Olaszországba és arabul kezd tanítani. Közben maghal szeretett nővére, ami mélyen megviseli lelkileg ezért ,,világgá megy”, Bejrútba indul, hogy a Közel-Keleten utazzon. Stark útjai során ráérzett arra, hogy a neméből adódó előítéleteket hogyan fordítsa a javára, egyszerűbben szólva kevésbé intelligensnek tettette magát, mint amilyen valójában volt. Ez lehetővé tette számára, hogy felfedezze a keleti társadalom külföldiek elől gondosan elzárt nélküli részeit. Például, amikor Irakban utazott hozzáférést kapott, hogy betekintést kapjon a hárem világába és dokumentálja az ott élők szokásait, életvitelét.

Fontos megjegyeznünk, annak ellenére, hogy Freya Stark hitt a Brit Birodalom felsőbbrendűségében, mint gyarmatosító nagyhatalom, ám ez soha nem akadályozta abban, hogy írásaiban ,,a kultúrák nem kritikus elfogadása és tisztelete” érvényesül.

1934-ben megjelent első könyve: A gyilkosok völgye, amelyben Irán pusztaságain tett utazásait írja le. A könyv egy kaland leírása arról, hogyan találják meg az Assains-völgyet, az Assains-kultusz mesés alapját és egy ősi erőd felkutatását.

,,A világ minden csodája közül vélhetően a látóhatár a legnagyobb.”

Stark különös érzékkel alakította a Közel-Keleten tett expedícióit könyveiben izgalmas küldetésekké. Ebben az időszakban sorra születnek kötetei: 1936-ban az Arábia déli kapui, majd 1940-ben A téli Arábia. Neve egyre ismertebb lesz az irodalom berkeiben, kiemelik prózája magas színvonalát, a tájleírások és az emberekkel folytatott párbeszédek újszerű megközelítése miatt.

A második világháború kitörésekor felfüggesztette az utazásait és jelentkezett a Brit Információs Minisztérium Propaganda Osztályára információs segédtisztnek. Utazásait a háború után ott folytatja, ahol előtte abbahagyta, Törökország, Kína az expedíció állomásai. 1970-ben megjelenik a Djem Minaret című könyve.

Az utolsó kalandra 75 évesen vállalkozott, amikor Afganisztán volt az úti cél, egy nemrégiben felfedezett minaret vonja magára a figyelmét.

,,Az egyik legkellemesebb érzés a világon egyedül ébredni egy idegen városban.

Bármerre nézel, kaland vesz körül.”

 

Mary Kingsley, Afrika kalandora

A másik írónő, akit szintén nagy utazóként tart számon az irodalomtörténet Mary Kingsley volt, aki egy apja által félbehagyott könyv miatt hoz egy rendkívüli döntést 1893-ban. Egészen addig ugyanis egy viktoriánus nő tipikus életét élte, beteg rokonokat gondozott, testvére háztartását vitte. Ekkor azonban útra kel, Nyugat-Afrikába indul antropológiai megfigyelésre és botanikai gyűjtést végezni. 

Két kézikönyve: Nyugat-afrikai utazások és Nyugat-afrikai tanulmányok, valamint számos beszéde nagyban hozzájárult egyes ismeretlen törzsek megértéséhez és magasabb fokú toleranciához. 

Első nyugat-afrikai utazása:1893 augusztusában Kingsley teherhajón utazott Nagy-Britanniából Nyugat-Afrikába (Murray kapitány parancsnoksága alatt). Hónapokig hajózott a part mentén (Freetowntól (Sierra Leone) az angolai Luandáig), majd Guineából a szárazföldre belseje felé haladtak. Számos  példányt gyűjtött össze érdekes állatokból, köztük rovarokat és édesvízi halakat a British Museum számára, miközben a Kongó folyó alsó részét fedezte fel.

.

Második nyugat-afrikai út: Második nyugat-afrikai útján Kingsley 1894. december 23-án, az angliai Liverpoolból indult a Batanga hajóval (Murray kapitány vezényletével). A Kanári-szigetekről Sierra Leonéba, majd Gabonba ment, és az Ogowé (ma Ogooué) folyón haladt felfelé; először gőzhajóval, majd kenuval. Első európaiaként ellátogatott Gabon és a Francia Kongó távoli részeibe. Kingsley meglátogatta a Fang törzset, akik híresek voltak hevességükről és kannibalizmusukról. Megmászta a Mt. délkeleti láncát. Kamerun, Nyugat-Afrika legmagasabb hegye (4400 m / 4400 m). Ezen utazása során elefántcsonttal és gumival fizette ki az útját.

Elő tehát a térképekkel, a navigációval, a kalandvággyal, ki tudja, mit vár a következő kanyarban!

 Rinner Anita

 

Kép forrása: Pixabay