Írónők és író nők rovatunkban most három fiatal írónő szerepel, akikre érdemes odafigyelni. A zseni egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték-mondta Edison és milyen igaza volt. Vannak ugyanis sokan, akik feladják írói álmaikat, ha az első kötet nem repíti őket a sikerlisták élére és vannak, akik alázattal, kitartással, hittel dolgoznak fáradhatatlanul.

 

Márton Réka Zsófia

Márton Réka Zsófia Budapesten született 1987-ben. Tanulmányait a PPKE-BTK történelem és a KRE-BTK angol szakán végezte.

Első verseskötete 2015-ben jelent meg Tranzit-helyzet címmel.

 

Marton Réka Zsófia második verseskötetében pedig, amely Bronte paradigma címmel került a könyvpiacra a biztosan észlelhető szemléleti-kidolgozottsági letisztultságig jutó újabb keletkezésű anyag régebbi szövegekkel egészül ki – többnyire azonban jól felismerhetően különülve el, rendeződve bele az egymásra következő ciklusokba(n).

A frissebb termésről (például a Tört pecsétek írássoráról) már nem mondható el, hogy annyira a ködös Albion tájai körül forogna, mint amennyire a kötet címadó ciklusa, ám a Brontë nővérek világának címbe emelése, ezzel pedig egy eredendő élményréteg reaktiválása továbbra is azt mutatja, a szerzőben korántsem halványult el az angol kultúra hangulati hatása.

Charlotte, Anne és Emily tevékenysége, sorsa: életük és irodalmi szüzséik egyaránt a mérsékelt, de határozott, öntudatos feminizmus emlékezetes, karakteres eszköztárává lesznek itt. A mostani munkák zöme ugyanolyan komoly hangfekvésben szól lényegi kérdésfeltevésekről, a világ és a történelem menetéről, benne az egyén helyéről, szerepéről, mint azt kezdettől megszokhattuk MRZs-től.

Emellett egyik-másik verse iróniát és humort, talányos képeket is felvillant. Így A Brontë-paradigma követi az első könyv teremtette hagyományt: a lappárokon a szerző érdekes saját fotói társulnak a mellettük szereplő versekhez.

 

Jöjjön most egy vers Márton Réka Zsófiától, amely az alföldonline.hu oldalon jelent meg.

Az akropoliszi kagyló

A kagyló őrzi szülőhelye morajlását.
Azt mondják. Ha füledhez emeled,
elkaphatod a delfinek társalgását
és egy repülőgép becsapódását.

Megrázod, felsistereg az adóvevő.
Fiatalok hangja keveredik az éterben,
az eszköz megöleli, mégis elengedi,
mint rája a prédának vélt palackot.
A torkok dobolása egyszer csak
elmaszatolódik, amikor bombák
és forradalmak robbannak mellettük.

Megint megrázod. Most kitartó
utasszállítók zsongnak a kert felett.
Hátadon fekve követed a fehér uszonyosok
nyomvonalait. Lefotózod, ahogy
belehuppannak a párapárnákba,
amik vízi szörnyek alakjait veszik fel.

Ha eltartod füledtől a kagylót,
marad a fülcsengés. Annyi ideje
indulnak útjukra zavaró hullámok,
hogy partokat romboltak hallójáratodban.
Alamuszi áramlatok koccannak össze
egy roncsokból épült akropolisz felett.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                             

 

Czakó Zsófia

Czakó Zsófia 1987-ben Győrben született, jelenleg Budapesten él. Egyszer egy beszélgetés alkalmával, amikor arról kérdezték, hogyan vált az írás az élete részévé, azt válaszolta, hogy nem volt tervezett dolog, önmagát is meglepte. Amikor Olaszországban élt, sokat volt egyedül. Ebből adódóan az írás egyfajta kommunikációs eszközzé vált önmagával.

Első kötete 2019-ben jelent meg Nagypénteken nem illik kertészkedni címmel.

Czakó Zsófia bemutatkozó kötetének elbeszélője egy olasz férfival él, távol a magyarországi kisvárostól, amelynek katolikus miliőjében felnőtt. A milánói dóm konténerkasszájában dolgozik, ahol jegyeket értékesít. Jól fizető állást hagyott ott ezért a munkáért, és – bár sem az olasz, sem a magyar családja nem érti, mit keres ezen a helyen – hosszú ideje először érzi szabadnak magát.

Kötelességtudat és megfelelési kényszer, kompromisszumkészség és az elvárásoktól való félelem, komplexusok és szorongások kölcsönhatásait vizsgálja a szerző a kötet írásaiban. Mit fog szólni Rosaria néni, Ica néni, mit gondol az olasz szomszéd és Gábor atya? A jó szándékú tanácsokból és javaslatokból kifogyhatatlan környezet nyomása alatt pedig annak a lehetőségét keresi: mit tenne, ha csak a saját kedvére cselekedne?

Szívhang

Második könyve, a Szívhang 2022-ben jelent meg.

Missed ab, élettelen embrió a méhben, öt milliméter, kaparásra előjegyezni – ennyi főhősünk diagnózisa. A történet helyszíne a hatágyas C szoba, ahol abortuszra váró és az abortusztól rettegő, kiszolgáltatott fiatal lányok és asszonyok töltik együtt a lassan múló időt. A vidéki kórház kiégett személyzete teszi a dolgát, nincs idő és nincs erő megértésre.

A faluban az asszonyok azt mondják, az idő segít. Isten elvette, majd ad másikat. Négyből egy így végződik. Nem kell sírni, elmúlik. Mással is megtörtént, aztán most mégis ikrei vannak. A kiscsibék kikelnek, a szomszéd macska háromszor fial, a ház fölött elrepül egy gólya. Hogy lehet nem folyamatosan arra gondolni, hogy másnak miért megy olyan könnyedén?

 

 

 

“Aznap este még Ilus nénit is felhívtam, nincs-e véletlenül piros bazsarózsája a kertben, amit kiszárított, és akkor Ilus néni azt felelte, ugye tudom, hogy nem a bazsarózsától leszek terhes, és hogy a paradicsom igenis zöldség, akkor is, ha Ila meg a kínaiak szerint gyümölcs, ki hallott már ilyet, hogy délután ne egyek paradicsomot, kiabálta felajzottan, az én időmben bármit megettünk, azt ettük, ami volt, három gyerekem van, és elhiheted nekem, nem a kelbimbótól lettem terhes, hanem a férjemtől, minden háznál volt két macska, azzal se volt gond, most meg ezzel is riogatják a lányokat, akiket kocsival hord a férjük ide-oda, hát elmondom neked, én aznap, amikor megszültem Ilát Miskolcon, reggel még biciklivel mentem munkába, nem volt divat ennyire boldognak meg kényelmesnek lenni, nem, édes lelkem, hogy miket találnak ki jó dolgukban az emberek!”

 

Borda Réka

Borda Réka költő, műfordító 1992-ben született Szegeden. Diplomáját az ELTE francia szakán, illetve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design- és művészetelmélet szakán szerezte.

Irodalmi pályafutását a Műút Szöveggyárában kezdte.

Első kötete Hoax címmel jelent meg 2017-ben.

Második könyve az Égig érő csalán 2022-es megjelenés.

,,Elvárás volt a családban a sírokhoz beszélni, hiszen inkább a holtakkal, mint az élőkkel”, mondja az Égig érő csalán elbeszélője a nagybátyja sírja előtt állva – majd csendben marad. A történettöredékekből felépülő regény ezt az emberek közötti csendet próbálja életre kelteni, megszólaltatni a gyermekkori csongrádi nyaralások felidézésével. Nem ringathatjuk magunkat nosztalgiába, a mezőkön éget a nap, csíp a csalán, roppan a nyúlgerinc, különös, titkokkal teli feszültség jellemzi a mindennapokat és az embereket. A családi dinamikák azonban változnak, a fiatalabb generációk tagjai inkább beszélni szeretnének, fel akarják dolgozni a traumáikat.

A 2017-ben Hoax című verseskötetével debütáló Borda Réka ezúttal egy ilyen beszédkísérletet alkot meg. Az Égig érő csalán mellé olyan jól csengő, kurrens hashtageket biggyeszthetnénk, mint #bántalmazás vagy #szociopróza, de a szöveg ennél finomabb és szövevényesebb. Éles mikromegfigyelések, költői képek és már-már szürreális természetleírások teremtik meg azt a fojtogató atmoszférát, ami éppen annyit beszél el a kiszolgáltatottságról és a megaláztatásokról, amennyi azokról elbeszélhető. A többi “napszítta, gesztenyehajú, jövőtlen vidék.”

(Kiss Tibor Noé)

Egy fiatal nő homályba vesző gyerekkori emlékeiből egy átlagosnak mondható magyar család kisvárosi élete bontakozik ki. Azonban olyan érzések is keverednek a rokonokkal együtt elfogyasztott ebédek, a nagymamánál töltött napok képei közé, melyek idegenek és érthetetlenek a lány számára. Különösen erőteljes egy férfirokon alakja, aki szégyennel és égető gyűlölettel tölti el. Ahogy az idő halad, egyre tisztább és világosabb lesz a kép, egyre inkább hozzáfér az elbeszélő és az olvasó is a történethez.

 

 Rinner Anita

 

 

Forrása: Pixabay, Líra, Libri, Scolar, Olvass bele