Sally Rooney és Elena Ferrante  ezen a héten Írónők és író nők rovatunk főszereplői. A világ két eltérő szegletében élnek és alkotnak, ám ha figyelmesen olvassuk műveiket találunk bennük közös nézőpontokat. Műveik cselekménye mindig az emberi interakciókat hozza elsősorban látótérbe. Nézzük hát Sally Rooney és Elena Ferrante regényeinek világát, íme az emberi kapcsolatok útvesztői. 

Elena Ferrante, egy titokzatos írónő?

A szerző a világsikernek örvendő Nápolyi regények alkotója, kilétét azonban sűrű homály fedi. Tulajdonképpen abban sem lehetek teljesen biztos, hogy női íróval van e dolgom, bár miközben a regényeit olvasom, én mindig erre a következtetésre jutok. Ezzel kapcsolatban számos elmélet született, amelyek Ferrante interjúiban adott információkon. Regényeinek tartalmából levont elemzéseken alapulnak. Nemrégiben jelent meg La Frantumaglia című leveleket, esszéket, elmélkedéseket és interjúkat tartalmazó kötete, amely valamennyire betekintést ad életébe.

Matt Hait, angol regényíró mondja: ,,Az író legigazibb énje a könyv, amit ír.” Elena Ferrante semmi kétséget nem hagy efelől, mivel őt, mint írót, mint embert csak regényeinek világán keresztül tudjuk elképzelni.

A Nápolyi regények

A  két barátnő párhuzamos életútjának bemutatása, akik teljesen eltérő életstratégiát követnek. Céljuk azonban ugyanaz: kitörni a telepnek nevezett szegénynegyed fullasztóan zárt világából. A regények narrátora Leni, aki a tanulás, az értelmiségi lét útját választotta az érvényesüléshez. Szeretett barátnője, az elragadó, hibátlan ízlésű, vibrálóan izgalmas Lila viszont inkább idejekorán férjhez megy, hogy egy gazda kereskedő oldalán szabaduljon a nyomortól.

Vajon melyik életút mit tartogat a két barátnő számára és milyen fájdalmak, sorsfordulatok kísérik életüket? A tetralógia végére ismerjük életük minden apró kis mozaikdarabját.

Az író minden érzelmet, minden lelki rezdülést nagyító alá tesz és megmutatja minden helyzet színét és fonákját, legyen szó szeretetről, barátságról vagy éppen a rokoni kapcsolatok mögött rejlő árulásról, irigységről.

Itt kapcsolódik össze számomra Elena Ferrante és Sally Rooney írói világa. Egy ember belső világának kivetüléseit tárja elénk mikromilliméternyi pontossággal mindkét író.

Sally Rooney, író briliáns pszichológiai érzékkel

Író és forgatókönyvíró, akinek eddig három regénye jelent meg magyarul: a Normális emberek, a Baráti beszélgetések és a Hová lettél szép világ.

A Normális emberek egy bámulatosan bölcs fejlődésregény. Marianne és Connell magasfeszültséggel lesújtó szerelmének hitelesen ábrázolt naplója.

A szerző szűkszavú, visszafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyetlen, olykor gyengédebb jelenetekben mutatja be a vidéki kisvárosból származó, eltérő társadalmi helyzetű két fiatal szerelmét, családi hátterét, baráti körét.

Ez volt az első regény, amit olvastam az írónőtől és meggyőződésemmé vált, hogy érdeklik a furcsa karakterek.  Sőt, csak a furcsa karakterek érdeklik vagy legalábbis a az olyan kapcsolatok, amelyek furcsának tűnnek, de igazából gyakoriak az általa ábrázolt fiatal, művelt és progresszív közegben. Ez a gondolatom megerősítést nyert, amikor elolvastam a következő regényeit, a Baráti beszélgetéseket és a Hová lettél szép világot.

Szerelmi történeteket olvasunk, amelyek minden hagyományos normalitást nélkülöznek. Bizonyíték erre, hogy bár a lezárás tulajdonképpen mindig boldog, de ez nem hagyományos értelemben vett boldogság. Számomra ez teszi igazán különlegessé ezeket a regényeket, az az intelligens felismerés, ahogy szereplői felismerik a párjukkal szemben felépített szeretet mechanizmusait.

Az alkotásokat az teszi igazán különlegessé, ahogy a karakterei kommunikálnak egymással. Beszélgetéseik által tudatosul az osztályok és nemek dinamikája.

Összegzésként azt gondolom, hogy Elena Ferrante és Sally Rooney a kortárs világirodalom két meghatározó írónője, akik a gondolatiság és az emóciók közötti arányok mérlegre tételével új képletet alkottak a jövő írótársadalma számára.

 

Szerző: Rinner Anita

 

 

Kép forrása: Pixabay, mubi.com