Virginia Woolfot a 20. századi modern irodalom egyik vezető női írójaként tartják számon. Az írónő a modern angol próza és a lélektani regény egyik megteremtője volt. Az írásaiban alkalmazott esztétikai megoldások, töredezett stílusa kifejezetten modernista, előrevetíti az irodalom határvonalainak feloldhatóságát.
Fiatalkori hatások
Virginia Stephen néven született 1882. január 25-én, Londonban. Apja, Leslie Stephen kiemelkedő irodalmi alak és a Dictionary of National Biography első szerkesztője. Míg a teleket a család Londonban töltötte, a nyári időszakban az otthont a zord cornwalli tengerpart egyik nyaralója jelentette Stephenéknek. Ez a jelentős ellentét hatással volt a kis Virginia gyermekkori világára: város és vidék, elnyomás és szabadság, töredezettség és teljesség váltakozása formálta mindennapjait, alakította lelki világát. 1897-ben, amikor féltestvére meghal, Virginia ezt jegyzi fel naplójába: ,,lehetetlen írni”. Aztán 1904-ben édesapja elvesztése végleg összetöri lelkét, idegösszeomlást kap.
Bloomsbury művészeti kör
Amíg Virginia betegségéből lábadozik, nővére, Vanessa úgy dönt, hogy független életet alakít ki saját maga és testvérei számára és Bloomsbury negyedében bérel házat, ahol szabadon írhatnak, festhetnek, tanulhatnak és szórakozhatnak. Hamarosan egy művészeti kör alakul, amelynek ők adnak otthont és olyan művészek járnak hozzájuk, mint Lytton Strachey, John Maynard Keynes, Clive Bell és Leonard Woolf. A Bloomsbury kör inspirálja Virginiát arra, hogy nyíltan színre lépjen és maga is részt vegyen a kor elismert gondolkodóinak beszélgetéseiben, kifejtse egy nő véleményét művészeti és filozófiai kérdésekben.
Korai fikció
Virginia Stephen 1908-ban elhatározza, hogy egy saját maga által formált stílussal próbálkozik a regényírás terén, amely magában foglalja az élet olyan aspektusait, amelyek az addig népszerű viktoriánus regény nélkülöz. Miközben névtelen kritikái jelennek meg a Times Literary Supplement hasábjain és más folyóiratokban, jól halad a regény is, amely végül a Melymbrosia címet kapja.
1910-ben bemutatják Londonban a Manet és a posztimpresszionisták című kiállítást. Virginia figyelmét felkelti az új művészeti irányzat és érdeklődést mutat olyan festők alkotásai iránt, mint Paul Cézanne és Pablo Picasso.
Még egy jelentős esemény zajlik Virginia életében ebben az időszakban: hazatér Indiából Leonard Wolf, akihez 1912 augusztusában feleségül megy.
1917-ben a házaspár vásárol egy nyomdát és megalapítják a Hogarth Press-t és kiadják két történetüket, amely Leonard Három zsidó és Virginia Jelek a falon című művéből áll össze.
Virginia Woolf legjelentősebb művei
Mrs. Dalloway
A Mrs. Dalloway című regény 1925-ben jelent meg. A mű lényegében cselekmény nélküli, csak a szereplők tudatában lejátszódó történések formálják, alakítják az elbeszélésfolyamot. A regény Clarissa Dalloway és Septimus Warren Smith sorsának ábrázolásán keresztül tárja fel az idő töredezett, de mégis állandó, folytonos természetét, valamint az észlelés és a valóság összekapcsolását az egyén és a szociális szféra között.
Ez talán a legismertebb Wolf mű, az egyedi stílusú tudatfolyam-elbeszélésre James Joyce Ulysses-e különösen nagy hatással volt. Az írás stílusa egyedi reakció volt az akkoriban népszerű viktoriánus irodalom narratív stílusára, amelynek sajátossága a lineáris szerkesztésmód volt. Woolf úgy vélte, hogy ez a stílus nem igazán ábrázolja az életet annak teljes tagoltságában, színeivel, árnyaltságával.
A világítótorony
Ez a kötet 1927. május 5-én, Julia Stephen halálának 32. évfordulóján jelent meg. A történet a gyermekkori nyarakat idézi fel, amelyeket a Stephen család a tengerparti Talland House-ban töltött. Ebben a regényében Wolf a narratív tecnikáján jelentős változást eszközöl, ugyanis a folytonosságot megszakítva egy háromosztatú tagolást alkalmaz.
A világítótorony a művészet természetével és funkciójával kapcsolatos kérdésekre keresi a választ. Lily hatékonyan érvel a nem reprezentatív, de érzelmes művészet mellett és festészete visszhangozza Woolf mélyen elégikus regényének absztrakt szerkezetét.
Orlando
Orlando, a különös életpályájú angol nemes, Virginia Woolf azonos című regényének hőse. Ősi angol arisztokrata család tizenéves sarja volt, amikor Erzsébet királynő megkedvelte és udvarába hívta. ~ egy orosz hercegnővel keveredett szenvedélyes viszonyba, s ezért kegyvesztett lett; visszavonult birtokára és pár évtizedet irodalmi munkásságának szentelt. Ebből kiábrándulva egy vers híján minden művét elégette, majd kastélyát csinosítgatta és pompás mulatságokat rendezett.
Károly király korában egy lidérces szerelem elől menekülve Konstantinápolyba kért és kapott követi kinevezést, majd utóbb ottani sikereiért hercegi címet. Egy nagy mulatság után többhetes álomba merült, s ebből nővé változva ébredt fel; a születése óta eltelt másfélszáz év alatt egyébként mindössze harmincat öregedett. Kalandos fordulatok során hosszabb időre cigányok közé került, majd egy kereskedelmi hajón visszatért a tizennyolcadik századi Angliába. Az eltelt hosszú idő és női volta miatt nehéz volt érvényesíteni birtokához való jogát, de végül minden elrendeződött, ő pedig hol a szerelem és a nagyvilági élet örömeinek élt, hol pedig magányba vonulva dolgozott egyetlen megmaradt művén, a „Tölgyfa” című költeményen.
Ekként múlt el felette a tizenkilencedik század; a huszadikban férjhez ment egy tengerészkapitányhoz és gyermeket szült. Így érte meg a regény írásának idejét, 1928-at, harminchat évesen. finoman melankolikus, harmatosan naiv ifjúként indul, és a századokon át, mindkét nemében megmarad nyílt szívű és szemű, örök tanulónak; az emberi lét alapélményeit éppúgy megéli, mint az eltérő korok, kultúrák, civilizációk és miliők hangulatait. Mindeközben megmarad költőnek, s nem is csoda, hogy minden kornak leginkább az irodalmi élete érdekli.- időutazó, akinek belső órája harminchat évet mér, mialatt odakint majd fél évezred pereg le – az idő felbontása, relativizálása nagy kísérleti lehetőség a kor regényírói számára. Legfőképp maga az írónő számára, aki e játékos teremtményében, számtalan bájos és ironikus mozzanaton át lebeg végig hazája történetének négy és fél évszázadán.
Feminista alapmű: a Saját szoba
Hullámok
Az 1931-ben kiadott mű verses közjátékok által írja le a tenger színeváltozásait hajnaltól alkonyatig. Hat egyedi hang kelti életre a szavakat, így válik a mű szerkezete hatoldalú alakzattá. Wolf egyedi módon ábrázolja azt a tényt, hogy mindenki egyedi módon éli meg ugyanazt az eseményt, az élet ugyanazon történését. Bár a karakterek nagyon eredetiek, de egy kis odafigyeléssel beazonosíthatóak a Bloomsbury csoport valós személyiségeivel.
Virginia Woolf a Hullámok-ban éri el egyedi regényszerkesztési módszerének csúcspontját és válik az angol nyelvű irodalom modernista stílusirányzatának egyik kiemelkedő képviselőjévé James Joyce és William Faulkner mellett.