Jöjjön az Olvasónapló, jöjjön Michel Houellenbecq Szerotonin című könyve, jöjjön a kis francia depresszió. Ha eddig úgy hitte volna bárki is, hogy pillanatnyi érzelmi állapotát csupán az életét aktuálisan befolyásoló tényezők alakítják, nos, az nagyot téved. A vérünkben keringő kémiai anyagok legalább akkora ráhatással bírnak. Közülük is kiemelkedő fontosságú neurotranszmitter a szerotonin, ha nincs megfelelő szinten az ,,örömhormon”…..nem, ez nem egy biokémiai szócikk lesz!
Gyógyszerfüggő társadalom
Alapvetően gyógyszerfüggő társadalom vagyunk, ezt számos statisztika alátámasztja. Mivel egy felgyorsult világban élünk, csakis rapid megoldások jöhetnek szóba minden problémánkra. Pici, fehér tablettákkal igyekszünk orvosolni minden bajt, legyen szó magas vérnyomásról, izületi gyulladásról, fogamzásgátlásról vagy épp migrénes fejfájásról. Még a hangulati labilitás is orvosolható pici, fehér, ovális, kettévágható tablettával. Meglepően hatékony, a hatóanyag felszívódását követően az egyén újra képes végrehajtani a társadalom által elvárt, normálisnak számító élet legfontosabb rítusait: a tisztálkodást, a táplálkozást, a jószomszédi viszonyra redukálódott társadalmi élet mozzanatait.
A regény főhőse
Michel Houellenbecq regényének főhőse, Florent-Claude Labrouste egy súlyosan depressziós, középkorú agronómus Párizsban él és a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik. Réges-régen lemondott arról az illúzióról, hogy Franciaország vidéken elterülő gazdaságait helyzetbe hozhatja az uniós konszernek ellen. Amikor magánélete is holtpontra jut, kilátástalanra redukálódnak a jövő lehetőségei.
Mellékhatások
Ekkor válik Captorix-függővé. A gyógyszer leggyakrabban megfigyelt mellékhatásai a hányinger, a libidócsökkenés és az impotencia. Houellenbecq írói univerzumában a nemi teljesítmény meghatározása épp olyan fontos személyiségvonás regényeinek főhőseinek jellemzésében, mint a testmagasság vagy a belső morál. Tehát Claude szerinte menthetetlen, csak idő kérdése a teljes összeomlás. Miközben a férfi bukdácsolva halad visszafelé életének fontos megállói között, rálel az összefüggésekre és rátalál azokra a pontokra, ahol a sorsát rossz vágányokra állította. Ha kitartóan ragaszkodik az ösztönös döntéseihez az életben, nem jutott volna ilyen mélypontra:
Pontos útbaigazítások
,,Isten valójában nagyon is törődik velünk, állandóan rajtunk tartja a szemét és néha kifejezetten pontos útbaigazításokat ad. A szeretetfellángolások, amelyek az utolsó lélegzetünkig betöltik a szívünket, a megvilágosodások, az eksztázisok, amelyek oly idegenek biológiai természetünktől, egyszerű főemlős státuszunktól-módfelett világos jelek.”
Egybefüggő láncolatok
Ám nem lehet visszakanyarodni, életünk történései egybefüggő láncolattá kapcsolódnak össze, így egy ponton túl menthetetlenné válik mind az egyén, mind a társadalom. A Szerotonin úgy beszél egy jóság és szolidaritás nélküli világról, amelyben az egyén már képtelen alkalmazkodni a változásokhoz, hogy közben a mű a lelkiismeret-furdalás és a megbánás katartikus regénye lesz.
Pici, fehér tabletta, kis francia depresszió
Nem marad más lehetőség, mint a pici, ovális, kettévágható tabletta, amely ,,nem teremt, nem átalakít: interpretál. A véglegeset mulandóvá teszi; az elkerülhetetlent esetlegessé. Új értelmezést rendel az élethez-kevésbé gazdagot, kevésbé természeteset, és némileg merevebbet. Nem nyújt semmiféle boldogságot, sem valódi megkönnyebbülést, más a működési mechanizmusa: formaságok sorozatává változtatja az életet és lehetővé teszi, hogy megtévesszük a környezetünket. Következésképpen segít az embernek élni, vagy legalábbis elkerülni a halált-valamennyi ideig.”
Minket pedig a szerelem illúziója talán még megmenthet…
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay