Egy család, ahol mindenki ír…regényeket, történeti munkákat, újságcikkeket, naplókat és rengeteg levelet. Egy család, ahol a tehetség, az irodalmi zseni genetikailag öröklött tulajdonság. Ám igazán élni vele csak az apa, Thomas Mann tudott. Hírnév, luxus, irigység, színlelt szeretet és keserves vágyak: következzen az amazing family, avagy a Mannok. Kritika rovatunkban Tilmann Lahme kötete van soron.

 

Amikor még egészen fiatal és tapasztalatlan voltam a világ dolgai felől, nem értettem a kortárs fogalmát. Azt hittem, hogy minden író, aki könyvet írt valaha, már régen halott. Aztán, amikor egyik tanárom igyekezett meggyőzni, hogy ez nem így van, csak álltam szájtátva és közöltem, hogy márpedig a daktilus és a dráma igazán antik holmi. Lázadó szellemem lehűtendő, bőséges házi feladatot kaptam, ami abból állt, hogy írjak esszét arról, szerintem milyen lenne egy kortárs író, már ha létezne, ugye. Így hát, szabad folyást engedtem gondolataimnak, egy esszében nem kötnek korlátok, szárnyalt a fantázia és akkor ugyan teljes véletlenszerűségből, megrajzoltam Thomas Mannt, mind külső tulajdonságaiban, mind személyiség jegyeiben. Erre azonban csak sokkal később döbbentem rá, teljes egészében igazán akkor, amikor elolvastam Tilmann Lahme irodalomtörténeti  kötetét, A Mannokat. 

 

Rengeteg forrásanyag

Nézem a képeket, olvasom a rengeteg levelet, naplójegyzetet és megjelenik előttem a “Varázsló”, teljes valójában. “Varázslónak” hívták családon belül, talán azért, mert szinte láthatatlanul létezett a családi közegben. Ideje nagy részében elszigetelten alkotott dolgozószobája magányában, ám leghalkabb mondata, legrövidebb írása is jelentőséggel bírt az 1900-as évek Németországában.

Ez a későbbiekben is így maradt, az emigrációs években is megőrizte szavai erejét, vallotta: “ Ahol az én íróasztalom áll, ott van Németország.” Mint alkotó ember és érzékeny művész, szomjazta az elismerést. Rendkívüli módon értett ahhoz, hogy önmaga managere legyen, pedig hol volt még akkoriban ez a szak az egyetemekről. Abban, hogy az 1929-es irodalmi Nobel- díjat végül ő kapta, ahhoz írói tehetségén felül ez a tulajdonsága nagyban hozzájárult. Amikor ugyanis úgy érezte, hogy elég közel került a díjhoz, elkezdte a nyomásgyakorlást: leveleket küldött Gerhart Hauptmannak, aki az előző német Nobel- díjas volt. Thomas Mann felháborodását fejezte ki ezekben a levelekben azzal kapcsolatban, hogy a díjat esetleg Arni Holz kaphatja meg, még attól sem riadt vissza, hogy lejárató cikket rendeljen Holzról egy svéd újságba, hogy így csökkentse annak esélyeit , s növelje a sajátját. Onnantól kezdve pedig, hogy a díjat a magáénak tudhatta, hangja sziklaszilárd, véleménye megkérdőjelezhetetlen, egzisztenciája a legbiztosabb alapokon nyugszik.

A család

S mindig mellette, óvón és védelmezőn,a családdal együttjáró zajt letompítva, tökéletes nyugalmat biztosítva az írónak, ott áll a feleség, Katia Mann. Pedig a hat gyerek rengeteg odafigyelést igényel, egyik sem “könnyű eset”. Ifjúkori útkeresések, lázadások, drogok és önbizalomhiány, az apa árnyéka, amiből kilépni szinte lehetetlen. A gyerekek közül többen publikálnak, a tehetség genetikailag kódolva, mégsem tudnak izoláltan hírnevet szerezni, maradnak mindig a Mann gyerekek. Számomra a legtragikusabb ebben a nézőpontban a legidősebb fiú, Klaus Mann sorsa, pedig nem kisebb művet hagyott ránk, mint a Mephisto. Az önbizalomhiányon túl minden gyerekben ott van valamiféle érzelmi deficit, amit a szerető apa hiánya generál, ám igazán sosem tudnak egymás nélkül létezni, a családi szimbiózis egész életüket átszövi. 

 

Komplex irodalomtörténeti munka

Tilmann Lahme hatalmas mennyiségű publikált szöveganyagot, illetve ezeken túl ismeretlen leveleket, naplókat és feljegyzések százait is áttanulmányozta. Nagyon komplex irodalomtörténeti munkát szerkesztett. A kötet a legidősebb gyermekek, Erika és Klaus kamaszkorától követi nyomon a családtagok külön- külön is regénybe illően fordulatos, a német történelemmel szorosan összefonódó és sok szempontból tragikus sorsát. Lahme főként a tényeket és a dokumentumokat “beszélteti”, ő maga nem fűz hozzá semmihez véleményeket, kommentárokat, ám olyan mérhetetlenül nagy forrásanyag áll rendelkezésre, hogy abból fény derül a családi legendák igazságára, átmeneti illúziók mögött rejlő valós érzésekre.

 

Íródinasztia 

Elmondhatom, hogy a kortárs író jellemzőiről írt házi feladatom beadása óta felnőttem. Jelenleg számos kortárs író műveit olvasom és szeretem. Figyelem a pályájukat és látom az áldozatokat, amelyeket egy-egy mű megszületéséért hoznak. S ahogy ezt a Mann család történetéből látjuk, az áldozatokat családon belül mindenki meghozza, úgy, ahogy a dicsfény sugara is a család egészére vetül. Így születik meg egy író dinasztia, egy csodálatos család, ahogy nevezték őket, egy amazing family.

 

                                                                                                                        Rinner Anita

 

Kép forrása: Pixabay