A Nap verse rovatban ezúttal Lana Del Rey A bokrokon túl ciprus nyílik című művét választottuk, amely a Violet a fűben hátrahajol című kötet egyik darabja. A szerző ezekkel a szavakkal adja az olvasó kezébe kötetét:,,Ajánlom bárkinek, akinek kipirosodott, meleg, délutáni kezei közé kerülnek ezek a lapok-bárhol is találjon rájuk-, hogy emlékeztessék rá, hogy a világ titokban összeesküdött értünk, és ehhez mérten kell viselkedjünk.”
Amikor az ajánló után továbblapozok és a verseket olvasom, Lana Del Rey kézen fog és elvisz Los Angelesbe, együtt járom vele a Melrose utcáit, aztán egy nyitott tetejű cabrioban ülünk, hajunkat borzolja a szél és Long Beachen talál bennünket az este. Nem láttam még így Amerikát és bár kicsit sok a klisé, most még ez sem zavar igazán, hozzáírom az amerikai életérzés számlájához és hagyom, hogy tovasodorjon az esetlegesség mindent magával sodró hulláma.
Lana Del Rey még nem olyan formátumú költő, mint amilyen énekesnő, versei néhol egész kezdetlegesek, inkább naplóbejegyzések halmaza, ám összességében megpendítenek bennem egy húrt éppúgy, mint a dalai és az a keserédes nosztalgia, amely a műveiből árad utat nyit egy belső valóságra.
A bokron túl ciprus nyílik
Láttalak a visszapillantóban
máshogy hordod a hajad
máshogy veszed a levegőt
Azt mondod hosszúra akarod hagyni középen elválasztva
Szolidaritásból – minden nője miatt
Long Beachen
Céltalanul
ujjaid olajfestéket kenegettek a papírra precíz gonddal
határozottan akár egy sosem látott művész perfekt vízióval
és jó okkal
gyűlölettel nézegetve a plafont
nem a gyepet azt soha
mereven a
láthatárt
egy tűéles
tiszta képet
mikor az idő megállt
útban éppen rajtad át.
Az diktált csak
ami érint mondta rajtad át magát
csak mozogj és ne gondolkozz
Mérj most a süllyedő naphoz
a délután magasán
Nyári estéd forrón hozza
Mint egy főnix mint egy chemtrail mint egy senki
hullámhossza
Georgia O’Keeffe
Georgiai szép lány
Semmi mást csak festened kell
Mindörökké
Tanáraid felejtsd most el
Bocsáss meg a férfiaknak minden elhagyást
a szerelem erejével
Hiába is ellenkezel
Arc kipirul
Végre most élsz
Búcsúzz hát el
hiába is ellenkezel
Élj úgy végre mint az akit
senki se lát
Mit az élet maga alkot légy művészet
Amiben a világ lakik légy a lélek
Tegyél bármit amit akarsz
Csak magadért
Adni sem kell
Csak elvenni
Senki se lát
Lent a Lime és a Tizedik utca végén zöld hullámzik
kanyarog az út
A bokrokon túl ciprus nyílik hátul végig
drót keríti
arrafele fut
Ott lejjebb már messze tőlem
Dzsekiben melegítőben
Végre láttalak
Egykedvűen és lazán néz
két szem akár a tiszta ég
szomorú az arc
állsz és nem a felejtésre vágysz hanem csak
eltűnni akarsz
A kötetben szereplő verseket Simon Márton és Tóth Réka Ágnes fordította.
Kép forrása: Pixabay, Líra