Zoltán Gábor több, mint húsz éve adott közre novelláskötetet, így a közelmúltban megjelent Levegőt venni című könyve két évtized alatt írt kisprózáiból válogat. A novellák végigvezetnek bennünket Zoltán Gábor írói világának forrásvidékéig és olvasásuk közben azt is megértjük, hogy mi tesz valakit olyan íróvá, aki a szó legnemesebb értelmében, igazán méltó, hogy ezt a szerepet betöltse.
A novella műfaja sajátos szabályok szerint működik. Egy igazán jó novella szerintem a tudatalattink világából hoz felszínre mélyre temetett dolgokat. Ezek lehetnek rég elfeledett emlékszilánkok, fel nem dolgozott sérelmek vagy akár egy felidézett hangulat újraélése a jelenben.
A kibomló történetek rátapintanak az emberi gyengeségekre vagy éppen egy embertelen közegben tanúsított megértésre. Rávilágítanak az élet fordulópontjaira, döntéseink helyességére illetve helytelenségére. Úgy működik, mint egy halász hálója, mélyre merítve, a hálón fennakadva feltörnek a mélyre rejtett emociók, emlékek és igazságok, amelyek, ha őszintén vizsgáljuk őket, értékes tanulsággá kristályosodnak a felszínen.
Zoltán Gábor művei számomra mindig ilyen élményt nyújtanak. Illetve megerősítenek abban, hogy életünk történéseit mindig kíméletlen őszinteséggel kell szemlélnünk, mert a kíméletlenség és a részvét szétválaszthatatlan kettőse vezethet bennünket a történetekben rejlő emberi igazságokig.
Szembenézni önmagunkkal.
Találkozni a múlt árnyaival.
Szembenézni egy adott élethelyzetből adodó problémával.
Szembenézni az emberi konfliktusokban rejlő tragédiákkal.
És nem elfordítani a tekintetet! Olyan emberi erő szükséges ehhez, amely nagyon ritka. Zoltán Gábor soha nem fordítja el a tekintetét. Egyetlen művében sem. Számomra ez avatja őt igazi, nagybetűs ÍRÓvá.
Levegőt venni
A szigorú kézzel válogatott novellák fordított időrendben követik egymást a kötetben. Van köztük szinte kisregénybe hajló hosszú elbeszélés, csattanóval végződő klasszikus novella, illetve rövid karcok is.
A szövegek nyelvezete dísztelen, minden feleslegtől mentes, onnan építkezik, ahonnan a végső emberi igazságok: az egyszerűen kimondott őszinte szavak talajáról.
Az írások jellegzetes vonása az irónia. A nézőpontok folyamatosan váltakoznak, soha nem kikövetkeztethető a soron következő darab látásmódja, így az olvasó figyelme végig éber és lekötött.
Mint korábban írtam, a novellák fordított időrendben követik egymást a kötetben, Az első író című a szerző gyerekkorába kalauzol bennünket, amikor nemcsak az első írót ismerte meg, hanem egy roppant erős kisugárzású, karakteres tanárt, aki a halodó szocializmus megfáradt figurájaként egy egész korszak emblematikus figurájává válik Zoltán Gábor történetében.
A címadó Levegőt venni már a rendszerváltás utáni időket tárja elénk. A változó időket sikeresen kihasználó menedzser és a vele szembeállított a ranglétrán visszacsúszott figura között feszülő ellentét adja a történet vázát.
Egy furcsa randevú. a hűvös kerti ösvényen vonuló bodobácsok, egy végletes lomtalanítás. Megannyi emberi történet, megannyi emberi nézőpont: mintha egy kaleidoszkóp színes lencséin keresztül pillanatokra ugyan, de meglátnánk a lelkünk mélyére vésődő igazságokat.
Novella alapján készült film
12 kortárs magyar író novellája alapján készült el az MTV rövidfilmsorozata, a Hajónapló. Ezek között a kisfilmek között található többek között Bodzsár Márk alkotása is, amely a Levegőt venni címadó novellája alapján készült.
Rába Roland egy kiégéshez közeli, teljesítménykényszeres menedzsert alakít a filmben. A narrált szöveget teljes egészében követi a film képanyaga.
,,Az elbeszélő folyamatosan többes szám első személyben beszél magáról, mintegy kihangosítva halljuk a gondolatait. A főiskolán öt éven át azt tanítják, hogy a narráció modoros, nem filmes, én pedig azt gondoltam, végre itt az alkalom, hogy kipróbáljam, tényleg így van-e. Nagyon élveztem a játékot.”-mondta el a rendező a filmmel kapcsolatos gondolatait.
Zoltán Gábor szerint gyakorlatilag minden szó áthelyeződik a forgatókönyvben az eredeti szöveghez képest: ,,Márk teljesen újraírta a szöveget, de mégis hű maradt az eredetihez. A novella narratív technikáját is sikerült megőriznie a filmben, amit nagyra értékelek, hiszen sokkal könnyebb lett volna számára eldobni az egészet és keresni helyette egy trendi filmes történetmesélési módot; sőt ő maga is trükközött a narrációval, sokszor nem azt látjuk, ami el van mondva, azaz nem reális módon működik a kép és a szöveg kapcsolata.” /Forrás: magyar.film.hu/
A film megtekinthető ITT.
Rinner Anita
Képek forrása: Líra, Pixabay, Fidelio