Mary Elizabeth Frye Ne jöjj el sírva síromig kezdetű költeménye lett ma a nap verse. Ezek az egyszerű, őszinte sorok nagy népszerűségnek örvendenek szerte a világban. Talán azért, mert mindentől függetlenül jut el gyógyító, vigasztaló üzenetük az emberi szívekig.
Mary Elizabeth Frye versének keletkezése
1932-ben egy fiatal németországban élő fiatal lány, Margaret Schwarzkoph szállt meg a Frye házban. Amíg Margaret sikeresen elmenekült az egyre fokozódó zavargások elől az Egyesült Államokba, addig beteg édesanyja Németországban maradt, így amikor nem sokkal ezután meghalt, Margaret nem tudott elbúcsúzni tőle.
A lány gyásza mélyen megérintette Frye lelkét, aki pontosan tudta, milyen érzés örökre elveszíteni egy édesanyát. Ekkor vetette papírra élete első és egyben utolsó költeményét.
Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig
