A nap verse ma Radnóti Miklós Homály című költeménye lett. Tegnap még szikrázóan éles volt a fény a reggeli ébredéskor, ma már súlyos ködök ereszkednek alá a szürke őszi fellegek alá és az emberi lelkekre egyaránt. Odúink mélyéről pislogva, értetlenül figyeljük ahogy az utolsó fecske is elrepül. Számunkra marad a hideg és a homály.
A mai nap verse, a Homály gyönyörű példája az expresszív stílusirányzat alkalmazásának a magyar költészetben. A versben Radnóti a saját szubjektív reflexióinak kifejezésére helyezi a hangsúlyt, amelyek a valóságról leképzett érzések, gondolatok.
Radnóti Miklós korán kezdett el verseket írni. Az első műveken még erősen érződik Ady, illetve Babits hatása. Ezt követően lassan kezdett elszakadni attól az irodalmi örökségtől, amit a Nyugat szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett a számára. Az új formák keresésében érdekelték az avantgárd irányzatai: legnagyobb mértékben az expresszionizmus, s kevésbé a szürrealizmus.
Radnóti Miklós: Homály
Most ránkköszönt a színek
szomorúsága látod, s a
domb fölött is megálltak a
felhők, csak a csókunk hull
még, mint forró magyar ősszel
érett gyümölcs a fa alá
a földre, mikor koszorús
fejjel, szomorú lányok
szüretelnek és énekük
zeng a fürtök fölött;
asszonyokról, akik siratják
hulló hajjal a kertek
alatt, réghalott kedveseik.
Kép forrása: Pixabay