Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verse 1929-ben született és 1935-ben jelent meg utolsó, Számadás című kötetében. Ez a vers már a klasszikussá mélyült, érett költő lírai alkotása. A nap verse rovatunk mai darabja ez a gyönyörű költemény.
Ahogy a kötet több darabjának, ennek a versnek is az emberi sors és a természet közötti párhuzam a témája. A mű a Kosztolányinál megjelenő ősz-élmény egyik változata. Kapcsolatba szokták hozni Vörösmarty Vörös hervadás című versével.
Az Őszi reggeliben egyszerre szólal meg az életigenlés és a haláltudat.
A vers egyik első elemzője József Attila volt, aki Kosztolányi Dezső című tanulmányában ezen a versen keresztül jellemezte Kosztolányi líráját.
Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Kép forrása: Pixabay