Amikor elérkezik a várva várt nyári szabadság ideje, szinte kihagyhatatlan nyári program a ,,magyar tenger” mellett eltölteni pár önfeledt, szórakoztató vagy éppen nyugodt, pihentető napot. Nincsen ez másképp az alkotó művészek életében sem, közülük nagyon sokan nyaraltak a Balaton partján. Réginagyok rovatunkban megjelent Írók, költők a Balatonnál című írásomból kiderül, hogy az irodalom nagyjai közül ki hogyan töltötte a nyári napokat a vízparton, illetve milyen alkotások ihletője ez a táj.
Szigligeti vakáció
Amikor elérkezik a várva várt nyári szünidő minden évben pár napot a Balaton mellett töltök a családommal. Ha az északi partot választjuk, akkor általában Szigliget az úti cél. Egy sok évvel ezelőtti szigligeti vakáció alkalmával találtam rá a borostyánnal benőtt ódon kőfalra. Valami belső kényszer megállított mellette, valami ősi kíváncsiság vitt az öreg vaspántos kapu felé, hogy megtudjam miféle épületet rejt a rózsaillatú kert. A kaput öreg, rozsdás lakat zárta le, nem tudtam bemenni, a kert mozdulatlan állóképként vetült retinámra, semmiféle életnek nyomát nem találtam.
Volt ebben a világban valami időtlen nyugalom, olyan “senkiföldje” érzés, azt képzeltem, aki ide belép, arra már nem vonatkozik semmiféle szabály, törvény a kinti világból. Aztán véget ért a vakációnk, de nem tudtam elfelejteni a különös hangulatú kertet, így kutattam utána. Megtudtam, hogy egy ősi Esterházy-kúria épülete áll ott, amit Bölöny György, Kossuth-díjas író kezdeményezésére 1952-től irodalmi alkotóházként működtetnek.
“A szigligeti kastélypark rózsakertjében nyíló rózsáknak határozottan rózsaillata volt még a rothadó diktatúra éveiben is. Szigliget afféle vámszabad területként funkcionált, ahol egy-egy szabadabb gondolat nem vont azonnali rendőrségi eljárást maga után. “- írja Orbán Ottó .
Írók, költők a Balatonnál
Számtalan író és költő felkereste, hogy a gyönyörű környezetben alkothasson. Járt itt többek között Kassák Lajos, Nagy László, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Déry Tibor, Örkény István és még sorolhatnánk.
A másik fontos helyszín, a Balaton partján a második világháború után Lipták Gáborék balatonfüredi háza volt. Ez egyfajta irodalmi szalonként működött. A szezon a házigazda születésnapjával vette kezdetét, ilyenkor a köszöntő beszédet általában Illyés Gyula mondta. A Lipták-ház a szabad szellemiség egyik fontos központja volt abban az időben, nemcsak írók látogatták, hanem festők, színészek is.
Aztán, ahogy teltek az évek, egyre több író vásárolt magának saját házat a Balaton partján. Illyés Gyuláék Tihanyban, Déry Tiborék Balatonfüreden, Németh Lászlóék Sajkodon, Rónay György Szárszón, Tatay Sándor pedig Badacsonytomajon találta meg az alkotásra inspiráló közeget.
“Így szeretek írni: hogy tollam hegyét, ha vastagon fog, eleven szöllőlevélbe törölhetem. Itt szeretek írni, fent a szöllőhegyen. A hegy lábánál a Balaton. Ha tollam nem töltőtoll volna, az antracitkék tavat képzelhetném tintatartónak. Itt szeretek írni a felhők mozgó mennyezete alatt, a júliusi enyhe széljárásban, a szabadban, ahol tudvalevőleg nem lehet írni, hanem csak elmélkedni.”-írja naplójegyzeteiben Illyés Gyula.
Karinthy és Siófok
Egy másik nagyszerű írónk, Karinthy Frigyes Siófokon töltötte a nyarakat családjával. Minden nyáron a Vitéz-panzióban lakott és innen indulva sorra látogatta a déli part szórakozóhelyeit és felolvasóesteket tartott.1938 augusztusában Siófokon érte a halál, a város lakói a Rózsakertben emeltek szobrot tiszteletére.
Amellett, hogy az írók, költők a Balatonnál az önfeledt kikapcsolódás perceit élték át, a csend, a természet közelsége sok vers, regény születését inspirálta.
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay