Réginagyok rovatunk főhőse ezen a héten egy vérbeli kalandor: Oscar Wilde. Élete és művei nagyszerű példázata annak, hogy művészet és társadalom kapcsolata mindig egy rettentően vékony határsávon mozog. Ami az egyik percben még elbűvöli a közönséget, az lehet, hogy a következő pillanatban visszájára fordul és megbotránkoztat. Így kerülnek sokszor ünnepelt sztárok a süllyesztőbe, kivéve, ha zsenik, akkor az utókor általában újra felfedezi és elismeri tehetségüket.

Az ossziáni eposz ifjú hőse

Genetikailag kódolt tragédia

Tragédiája, előre sejthető, mondhatni genetikailag kódolt, mivel lételeme a botránykeltés. Ezt a fajta művészi extravaganciát sokáig tolerálta a társadalom, ám egy homoszexualitását bizonyító per romba dönti addig felépített írói brand-jét. Azok a színházi darabok, amelyekben saját társaságbéli ismerőseit, barátait figurázza ki lekerülnek a műsorról.

Kisregényei azonban ma is nagy népszerűségnek örvendenek. A Dorian Gray vagy A cantewille-i kísértet a mulattató fantasztikum és a megélhető valóság különös, egyedi keverékét elegyítik. 

A megalázó botrányper a börtön világába taszítja, felesége elválik tőle, testi és szellemi leépülés vár Wilde-ra. Barátai elfordulnak tőle. A rabság évei alatt viszont megírja élete legszebb költői művét, A redingi fegyház balladájá-t és a De profundis című vallomást a teljes megalázottság leírását.

Szabadulása után elhagyja Londont, Párizsba költözik és tesz egy fogadalmat, miszerint egy sort sem ír többet angolul. 

Párizsban hal meg agyhártyagyulladás következtében 1900. november 30-án.

Idézetek Oscar Wilde-tól #1-#5:

#1. ,,Minden olyan portré, amit valódi érzéssel festettek, a művész portréja, és nem a modellé. A modell csak puszta körülmény, alkalom. Nem őt leplezi le a festő; inkább a festő az, aki a színes vásznon leleplezi önmagát.”

#2. ,,A legmagasabb értelemben vett kritika a műremeket csupán kiindulópontnak tekinti egy újabb remekmű teremtéséhez.”

#3. ,,Szeretem a színjátszást. Sokkal valószínűbb, mint az élet.”

#4. ,,Sokszor megesik, hogy az élet igazi tragédiái olyan művészietlen formában történnek, hogy durva szilajságukkal, teljes összevisszaságukkal, képtelen értelmetlenségükkel, roppant stílustalanságukkal sértenek bennünket. Úgy hatnak ránk, mint maga a közönségesség. A puszta nyers erővel igáznak le, és ez ellen fellázadunk. Néha azonban olyan tragédia esik meg életünkben, melyben megvannak a szépség művészi elemei. Ha ezek a szépségelemek valódiak, akkor az egész eset csak a drámai jelenetek iránt való érzékünket fogja meg. Egyszerre azt érezzük, hogy nem vagyunk többé színészek, hanem a színjáték nézői. Vagy inkább szereplők is, meg nézők is. Figyeljük magunkat, és a játék puszta varázsa is elbűvöl.”

Idézetek Oscar Wildról #6-#10:

#5. ,,Vannak olyan finom mérgek, melyeknek ha megismerjük tulajdonságukat, belebetegszünk. Vannak olyan különös betegségek, melyeken át kell  mennünk, hogy megismerjük természetüket. És mégis milyen nagy jutalmat kapunk cserébe. Milyen csodálatossá válik előttünk az egész világ! (…) Sohase fizethetünk eleget egy élményért.”

#6. ,,A nagy költő, az igazán nagy költő, a legköltőietlenebb lény a világon. De a kisebb költők határozottan bűbájos emberek. Mennél rosszabbak a verseik, annál festőibb a külsejük. Az a puszta tény, hogy valaki egy másodrendű verseskönyvet írt, egyszerűen ellenállhatatlanná teszi őt. Éli a költészetét, melyet nem tud megunni. A többiek megírják a költészetet, melyet nem mernek valóra váltani.”

#7. ,,A Szellem túléli a Szépséget. Ez magyarázza azt is, hogy annyi gyötrelemmel igyekszünk túlművelni. A létért folyó vad harcban szükségünk van valamire, ami nem múlandó, és így megtöltjük lelkünket mindenféle limlommal és adattal, abban az oktondi reményben, hogy majd ezzel álljuk meg helyünket.”

#8. ,,Néha azt szokták mondani, hogy a Szépség csak afféle fölszínes valami. Lehetséges. De legalább nem olyan fölszínes, mint a Gondolat.”

#9. ,,Befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket. Az illető nem természetes gondolatait gondolja és nem is természetes szenvedélytől lángol. Erényei nem az ő erényei. Bűneit, ha vannak bűnök, csak kölcsönkapta. Visszhangja lesz valaki más zenéjének, egy szerep színésze, melyet nem az ő számára írtak.”

#10. ,,Minden társadalmi osztály azoknak az erényeknek fontosságát prédikálja, melyek gyakorlására semmi szükség saját életében. A gazdag a takarékosság becses voltáról beszél és a henye a munka méltóságáról áradozik.”

 

 

 Rinner Anita

 

Forrás: Pixabay, A bőség zavara, Symbolonintezet.hu