Réginagyok rovatunkban ezúttal Széchenyi Zsigmond írói hagyatékát vesszük számba. Azt gondolom, hogy az az ember él boldog életet, aki megtalál a saját világában egy olyan ösvényt, rejtekhelyet, amely mindig megnyuvgást, elmélyülést, egyfajta magába forduló öntápláló örömöt hoz az egyén számára, legyen a külső világban bármekkora a zűrzavar. Széchenyi Zsigmond számára ez az örömforrás a vadászat és a vadászírói tevékenység volt.

Egy nagy múltú arisztokrata család sarja

Sárvár-Felsővidéki Széchenyi Zsigmond az egyik legismertebb arisztokrata család gyermeke, 1898-ban született Nagyváradon. A kisfiú Zsigmond a Fehérvár melletti Sárpentelén, valamint a kiterjedt rokonság csehországi és ausztriai birtokain nőtt fel. 1915-ben Pesten érettségizett a Ferenc József Gimnáziumban. A következő két év frontszolgálattal telik, majd 1919-ben jogi tanulmányokba kezd. Széchenyi Zsigmond azonban ráébred, hogy őt a nyelvek, az utazás és a vadászat érdekli, így feladja jogi tanulmányait és Cambridge-ben zoológiát tanul.

Miután végez tanulmányaival a kőröshegyi birtokon gazdálkodik és elkezdi publikálni első írásait.

Vadászatok Afrikában

A családi birtok jövedelmei lehetővé tették, hogy Széchenyi Zsigmond megvalósítsa nagy álmát, így távoli, egzotikus országokba indult expedícióra. Első alkalommal 1927-ben Almásy László, a kalandos életű felfedező és pilóta társaságában vadászott Afrikában.

A következő évtizedben bejárta Afrika jelentős vadászterületeit: Kenyát, Ugandát, Szudánt, Tanganyikát, Núbiát.

Otthon pedig, a budai Széchenyi-villa eközben jelentős trófeagyűjteménnyel gazdagodott.

 

A vadászat pillanatainak megörökítése

1932-ben írta meg első úti beszámolóját és vadászkönyvét, a Csuit, majd néhány évvel később megjelent az Afrikai tábortüzek. 1935-ben elutazott Alaszkába, ahol medvékre vadászott. Ezek az élmények inspirálták az Alaszkában vadásztam című kötetét. Ezután India került a célkeresztbe, Nahar című könyvében örökíti meg tigrisvadász kalandjait, illetve részletesen leírja India kultúrtörténetét.

Az élet fordulatai

A kalandos utazások sorának véget vet a második világháború, Széchenyi Zsigmond élete gyökeres fordulatot vesz. Egyrészt angol felesége, Péter fiúkkal együtt visszautazik a hazájába a háború kitörésekor; másrészt a budai villa az ostrom alatt, benne a páratlanul értékes trófeagyűjteménnyel a háború martaléka lesz.

A háború után, mint a magyar arisztokrácia többi tagjára, rá is kitelepítés vár, Tiszapolgár közelében, egy tanyán, tyúkólban tengeti életét, folyamatos zaklatások közepette.

Később valamelyest rendeződik a sorsa, a keszthelyi Helikon könyvtárban vállal állást, a vadászati szakbibliográfia készítése lesz mindennapi elfoglaltsága. Másodszor is megnősül, Hertelendy Margitot veszi feleségül, aki élete végéig marad hű társa.

Rehabilitáció

1960-ban Széchenyi Zsigmondot felkérték, hogy legyen tagja egy Kelet-Afrikába induló expedíciónak, amely a Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményét igyekezett pótolni az 1956-os veszteségek után. 

Négy évvel ezután még tesz egy afrikai utat, de ráébred, hogy nemcsak hazájában, Magyarországon, hanem a fekete földrészen is minden változik. A vadászatok hangulata már soha nem lehet a régi, mivel Afrika is elindult a modernizáció útján. Ezek a tapasztalások irányítják tollát, amikor a Denaturált Afrika című könyve készül. 

Hazánk legismertebb vadászírója 1967-ben távozott az élők sorából Budapesten. Egész életében hűséges maradt a hazájához, akkor is, amikor ez nehéz sorsot jelentett számára. Akkor is, amikor gond nélkül távozhatott volna. Őriz erről az emlékezet egy kedves anekdotát, amit mindig felidézek magamban, amikor hiteltelenül beszélnek a haza iránti hűségről:

Az 1960-as magyar Afrika-expedíciót követően az állam vezetői fogadáson köszöntötték a hazatérő utazókat. Kádár János odalépett Széchenyi Zsigmondhoz és megkérdezte tőle:                                                               

 ,,-Mondja, Széchenyi, hogyan lehet, hogy maga sem 1945-ben, sem 1956 után nem hagyta el az országot?       -Tudja a Zsiga ment volna, de a Széchenyi nem engedte.”-válaszolt a gróf, a maga jellemzően ironikus módján.

 

Idézetek Széchenyi Zsigmond tollából:

#1. ,,Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend sz örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben.”

#2. ,,A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.”

#3 ,,Sokkal jobb utolsónak lenni, akiből első lesz, mint megfordítva.”

#4. ,,A fantáziát kárpótlásul kaptuk mindazért, amik nem vagyunk, a humorérzéket pedig vígaszképpen azért, amik vagyunk.”

#5. ,,Minden csorbát kiköszörül, minden sarkot legömbölyít, minden árnyékot elmellőz a fantázia, ez a lelkiismeretlen, mindannyiunknak saját szája szerint hazudó.”

#6 ,,Nincs szebb tűz a tábortűznél. Mindig barátságos, mindig megértő, örömben-bánatban egyformán osztozó. Akármennyit fáradtál, akármennyit bosszankodtál napközben, a tábortűz mellett kibékülsz a világgal. Megnyugszol, lehiggadsz, mindenkinek megbocsátasz. Jótékony, mindent kiegyenlítő békesség árad a tábortűz ropogásából.”

#7. ,,Utálom a gyanakvást. Talán éppen azért, mert érzem, hogy túl gyakran elfog. Pedig sokkal inkább csalódni vagy akár becsapódni kéne-ezek emberi dolgok. Hanem gyanakodni: közönséges.”

#8. ,,A felhúzott revolver nem alkalmas eszköz új eszmék meggyökeresítésére olyan népeknél, akik ma is ott tartanak, ahol évezredek előtt tartottak, amikor a fehér ember talán még négykézláb járt.”

#9. ,,Társadalmi tapintat: ha vendégünk otthon érzi magát házunkban, annak ellenére, hogy szívünk vágya azt súgja: bárcsak már valóban otthon lenne!”

#10. ,,A sokat próbált, az élet kalapácsával keményre kovácsolt ember sosem közlékeny. Nem szereti, ha avatatlanok belekíváncsiskodnak emlékeinek lakatra zárt lomtárába. Közismert dolog, hogy minél többet látott valaki, annál kevesebbet beszél róla, a bőbeszédűnek viszont kevesebb a mondanivalója.”

 Rinner Anita

 

 

Kép forrása: Pixabay, Képmás