Vitathatatlanul a történelmi regények fénykorát éljük, ezért ezen a héten Rivalda rovatunkban számos olyan kötetet ajánlunk, amely talán még azoknak a kedvét is meghozza ehhez a regiszterhez, akik eddig csak messziről követték figyelemmel ezt a kategóriát. Olyan regényeket, történeti munkákat ajánlok most, amelyek számomra meghatározó mérföldkövek voltak az olvasás történelmi korokon átívelő útján. 

 

  Bán Mór: Hunyadi sorozat, a történelmi regények koronázatlan királya napjainkban

A lebilincselően izgalmas történelmi sorozat első köteteinek megjelenése után borítékolható volt a siker, hiszen az író témaválsztásában régóta tátongó űrt töltött be a magyar történelmi regények műfajában. Sokak szerint hosszú idő óta először érezhetünk büszkeséget, amikor egy történelmi regény eseményeinek sodrába kerülünk.

Bán Mór eredetileg úgy tervezte, hogy megírja a Hunyadi család három generációjának történetét, ám már a Hunyadi Jánosról szóló sorozat is túllépte azt a keretet, amit elképzelt . Lelkem mélyén úgy érzem, hogy  Hunyadi Mátyás életének krónikája sem lesz kevesebb. 

Úgy gondolom, hogy ennek regénysorozatnak a legfőbb erénye a történelmi hűség felé való törekvés. Ez pedig csak a kitartó kutatómunkának köszönhető, amely a kötetek megszületését megelőzte. Ám azon túl, hogy a kor tökéletesen hiteles krónikájára épített történetírást olvasunk, mégis egy könnyen befogadható stílusban megírt olvasmányt tartunk a kezünkben.  Én igazából ebben látom a kötetek elsöprő sikerének kulcsát.

Igazából minden korosztály megtalálja benne a neki szánt tanításokat. Szerintem mégis a fiataloknak hordoz nagyon fontos mondanivalót, amit Bán Mór nagyon jól összefoglalt egy vele készített interjú alkalmával:

,, A Hunyadi célja nem az, hogy önmagában megismertesse Hunyadi János tetteit, hanem hogy azokon keresztül valamit megtudjunk magunkról, magyarokról. Ha más nem, azt, hogy nincs okunk siránkozni. Ebben az országban mindig volt tennivaló, de eleink többnyire nem siránkoztak, nem mindenki futott külföldre a jobb élet reményében, hanem azt mondták: ez a mi hazánk, az a dolgunk, hogy itthon helytálljunk. Ebben az országban egyébként paradicsomi állapotokat lehet teremteni, ha kisöpörjük a negatív hozzáállást és elkezdünk gondolkodni. Ez a mi országunk, melyért mindent meg kell tennünk, akárcsak Hunyadi, mert a múlt felidézésének az a legfontosabb célja, hogy erőt adjon a jövőben felmerülő nehézségek leküzdéséhez.”

Mary Beard: Az ókori Róma története, történelmi regények alapjául szolgáló történeti munka

Az ókori Róma tanulmányozása népszerű kutatási területnek számít a történészek körében. Ebből adódóan igazán tudóst próbáló feladat úgy látótérbe hozni ezt a témát, hogy az frisset, újszerűt mutasson a szakma számára. Ám újra és újra felmerül az örök kérdés a történettudományban. Miért éppen Róma emelkedett ki az ókori települések közül és vált a kontinenst máig meghatározó világbirodalommá? 

Mary Beard erre keresi a választ a SPQR, Az ókori Róma története című impozáns munkájában, kezdve Róma alapításától egészen a klasszikus korszak végéig. Bemutatja azt a kort, mely szerinte kétezer esztendő elteltével is a nyugati kultúra és politika kőkemény alapzata. 

Beard már az előszóban egyértelművé teszi az ókori világ legnagyobb birodalmához fűződő viszonyát. Úgy járja körül a római történelem alapvető eseményeit, hogy azokból a mai kor embere is releváns következtetéseket vonhat le saját gondolati fejlődése érdekében. Ezen túl számos, Rómához kapcsolódó mítosszal és beidegződéssel számol le, amelyek széles körben ismertek és az iskolai történelemoktatás is ragaszkodik téziseihez.

Ugyanis, mióta ezen ismeretek ilyen formában való oktatása folyik, rengeteg izgalmas kutatómunka zajlott. Számos felfedezést tettek, kezdve a Földközi – tenger mélyén lelt hajóroncs rakományainak elemzésétől a grönlandi jégtakaróból nyert minták vizsgálatáig. Ilyen egy római orvos megkapó tanulmányának kéziratáig, akinek legértékesebb javai a tűz martalékaivá váltak és írása csak 2005 – ben került elő egy görög kolostorban. Ennek tudatában joggal leírható, hogy a római történelem kutatása, megírása még mindig nem lezárt, hanem folyamatos tevékenység. 

Cicero és Catilina

A kötet első része Cicero legszebb napját meséli el. Az i. e. I. évszázad közepén – több, mint hatszáz évvel a város alapítása után – járunk, egy készülődő forradalom, a város elpusztítására törő terrorista összeesküvés, titkos cselszövések, nyilvános szónoklatok, rómaiak rómaiak ellen vívott ütközetei zajlanak.

Az egyik oldalon a békétlen, elkeseredett, elszegényedett patrícius, Lucius Sergius Catilina áll, aki arra készül, hogy porig égesse Rómát. A másik oldalon Marcus Tullius Cicerót találjuk, a művelt, szellemes anekdotáiról ismert szónokot, filozófust, papot, költőt, politikust, aki leleplezi Catilina összeesküvését és eképpen menti meg Rómát a pusztulástól. A Cicero és Catilina közötti viszály részben politikai ideológiák, részben két igen eltérő környezetből származó férfi közötti összeütközés volt. Ennek a két eltérő politikai pályafutásnak az ütközése is jól szemlélteti az i. e. I. évszázad közéletének sokszínűségét. 

 Szabadkőművesség titkok nélkül

A titokzatosság és a misztikum fátyla borul a köztudatban még ma is erre a különleges szervezetre. A rend kialakulása több száz évvel ezelőttre vezethető vissza. A világ pedig nem fejlődhet hagyományaink és örökségünk beható ismerete nélkül. 

Valószínűleg így gondolta ezt Márton László is, amikor a Szabadkőművesek titkok nélkül című kötet forrásanyagát összeválogatta, szerkesztette és az értő olvasóközönség számára hozzáférhetővé tette.

A könyv olvasása közben világosan rajzolódott ki számomra a szabadkőművesség eddig jobbára titkos története, amit most összefoglalnék pár mondatban. 

 

 

Mi is hát a szabadkőművesség? Történelmi regényekben számos alkalommal felbukkan ez a fogalom.

Mi is hát a szabadkőművesség? Számomra ez legjobban Alain Bauer, a Francia Nagyoriens korábbi elnökének szavaiból válik érthetővé. “ A szabadkőművesség elsősorban a tervek kidolgozásának és az eszmék szembesítésének természetes terepe, egyúttal az a zárt hely, ahol az életig tartó beavatás által önmagunkkal találkozhatunk”. Bár pontosan meghatározott rituálék, szertartások jellemzik összejöveteleiket, nem tekinthetők egyháznak, mert nincsenek hittételeik, nincsen a szervezetben vallási megkülönböztetés. Soha nem támadta az egyházakat, még kevésbé a kereszténységet, ennek ellenére mégis a katolikus egyház riválisként tekint rá.

Az a tény, hogy a katolikus egyház ennyire árnyalt képet tudott festeni a szervezetről, elsősorban saját rejtőzködéséből, valamint nyelvezetének titokzatosságából fakad . A szabadkőművesség tehát nem egyház, ám nem is politikai párt, amely a hatalom megragadását tűzte ki célul. Ám irányítani sem hagyja magát semmilyen más központ vagy hatalmi szervezet által. A magyar köztudatban már a szabadkőműves szó hangzása is titokzatos. Ez pedig nyilván érzelmeket generál, amely köztudati érzelmek abszolút kihasználhatóak a szabadkőműves szervezet ellen. 

Honnan jöttek a szabadkőművesek? Mi az eredetük? A leginkább valószínű elmélet szerint a “ kőműves “ szó középkori mesteremberekre utal. Ők birtokában voltak a különleges épületek, katedrálisok építési titkainak. Ezt a tudást szigorúan maguk között őrizték és adták tovább a mesterek inasaiknak, legényeiknek   . A szervezet szimbóluma a körző, a kőműves derékszög és a “ G “ betű ( legfőbb geométer, azaz legfelső értelem ). 

A jelen dilemmája

A jelen legnagyobb dilemmája, hogy van- e létjogosultsága ma hazánkban és a világban a szabadkőműves rendeknek? Ha igen, mi kell legyen az üzenetük? Márton László rendkívül tanulságos könyvének beható tanulmányozása után azt mondanám, az optimizmus kell legyen ez az üzenet. A rend optimizmusa, ami abban hisz, hogy az alapvető ősi, emberi értékek mindig fel tudnak újulni az egész emberiség lelkében példaértékű, követendő minden modern gondolkodó számára, akinek fontos az emberiség békés, élhető világának megteremtése, továbbadása a jövő generációjának.

A könyv külső megjenésében modern vonalvezetésű, ízléses, tükrözve belső mondanivalójából azt az indítattást, hogy e kötet azon fiatal generáció számára íródott, aki gondolkodásában és tetteiben tevékeny szereplője kíván lenni a jövő évtizedek szellemi műhelyeinek.

Rinner Anita

 

Képek forrása: Pixabay, Líra, 24.hu