Velencéről, a tündöklő városról sokféle képet rajzoltak már az idők folyamán. Sok tulajdonsággal ruházta fel az itt élő vagy ide látogató művészek szárnyaló fantáziája. A csatornákon végigfutó víz mélyéről, a karneváli álarcok mögül elővillanó emberi sorsok rejtett alagútjaiból sok titok került felszínre. Ezekből az áramló hangulatokból, emociókból születik meg az írói képzelet Velencéje. Rivalda rovatunkban Velence ihlette remekművek következnek.
A szabad akarat városa
Venice, a tündöklő fények és rejtett mélységek városa. Velence, a szabadság, a minden korlátot szétfeszítő szabad akarat városa. Velence, a féktelen karneváli mulatozások, a botrányos tivornyák és zabolátlan örömök városa. Éltető elemei a víz, a fény,a kaland, a mámor, a szenvedélyes szerelem, a művészetek.
A kezdetek
Kezdjük hát az elején: ott voltunk a születésénél mi, magyarok, illetve az őseink. Attila seregei feltartóztathatatlanul nyomultak előre, nem nagyon volt olyan szeglete a kontinensnek, ahol ne záporoztak volna a hunok nyilai. Itáliában a népvándorlás zűrzavarai elől egyre többen menekültek a lagúnák szétszórt szigeteire. Ha a legendák ösvényeit követjük, Torcelloban ma is ott találjuk “Attila trónját”, s az ezt követő korokban még sok velencei patrícius vallja magyarnak magát. Talán ez az oka, a magyar irodalmi művekben már korán fellelhető hatásoknak, amelyeket e város szépsége, művészeteinek gazdagsága íróinkban generál.
A karnevál hatása magyar irodalmi művekre
Például Zrínyi Miklósra, aki hosszabb időt tölt a városban a család oldalági rokonainál, s ekkor szerzi meg erős olasz műveltségét a költészetben. A Szigeti veszedelem látomásos jeleneteiben a velencei karnevál motívumai fedezhetők fel, a hömpölygő halottak, élők sora mind azt a barokk áradást idézi, amit a karnevál során megtapasztalhatunk.
Álmok álmodója
Vannak olyan regények, amelyekben Velence egyfajta tranzitként funkcionál, olyan érzése van az embernek, mintha a főhőssel együtt valamilyen képzeletbeli határvonalra érkezne, amikor a múlt még a jelenben rekedt és ebből az állapotból kell a sorsnak kibillentenie, s erre nincs máshol mód, csakis itt, Velencében. Szerintem pontosan ilyen regény Asbóth János Álmok álmodója. Amikor a főhős, az ifjú Darvady Zoltán leszáll a vonatról, azt állítja túl van már mindenen, boldogan tűnik el a tenger alá süllyedt “Atlantisz” városban harmóniát kutatva.
“ Múltjának nagy álmait alussza e város, és tündöklő emlékeitől szabadulni nem tud. Múltját, noha örökre elveszett, levetkeztetni, magát a jelen világának odaadni képtelen. Velence időn- és téren kívülisége az álmodóhoz teszi hasonlatossá a várost és egyben álomképekké a benne járókat.”
A Velencei tükör a harmóniára vágyakozó Darvady Zoltán kívánságát veri oda-vissza, visszatükrözve annak reménytelenségét.
Ugyanez a határvonalra érkezést figyeltem meg Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében, amikor Mihály ebben a városban indul el a magával való szembenézés útján.
Casanova Velencéje
S ha éppen Velence kalandor arcát szeretnénk felfedezni, mindenképpen szerezzük be a Casanova Velencéje című irodalmi útikalauzt. A kötet a velencei születésű Giacomo Casanova emlékiratain, kalandjain keresztül mutatja be a XVIII. századi Velencét. Azt a várost, amely a világ színházi fővárosa, meghatározó kulturális centruma volt. A Casanova- szövegeket más olasz, német és francia szerzők velencei feljegyzései egészítik ki, köztük Montesquieu, Goldoni, Lorenzo de Ponte vagy Goethe apjának visszaemlékezései. A mai kor utazójának számára is bejárható helyszíneket kínáló, zsebben elférő, ezért mindenkor elővehető irodalmi útikalauz gazdag képanyaggal is érzékelteti a frivol és nagystílű Velence szellemét.
Ha pedig az egyik zseniális német író szemén keresztül szeretnénk látni a tündöklő várost, olvassuk el Thomas Mann Halál Velencében című írását.
Vivaldi dallamvonalai
Amikor pedig az utazásunkat a zene segítségével tervezzük meg, Vivaldi történetén keresztül teljes képet kapunk a város zene iránti feltétlen rajongásáról. Alyssa Palombo regényében megismerhetjük A velencei hegedűs gyönyörű, szenvedélyes, érzelmekkel telített varázslatos történetét; amely elrepít bennünket a zene szárnyain, ábrándos dallamvonalakat követve Velence csodálatos vízi útjain, megidézve a csatornák sima felszínén reszkető napsugarakat, ahol még a levegőben is zene árad.
Hát üljünk vonatra, szálljunk hajóra vagy egyszerűen bízzuk magunkat az írói képzeletre. Mindenképpen jussunk el a csodás Velencébe, ahol biztosan ott vár ránk :
“Végre egy kaland, valami, ami, váratlanul jön,
és váratlan végkifejlet felé gravitál.”
Rinner Anita
Kép forrása: Pixabay