A minap azt vettem észre magamon, hogy jórészt csak szakkönyveket olvasok. Marketing vagy más, ami hozzám tesz valamit. Aztán arra gondoltam, hogy mennyire hiányzik egy jó történet. Válságban vagyok, olvasási válságban. Rivalda rovatunkban 3 olyan könyvet, mely segíthet visszatérni az irodalomhoz.

Elif Shafak: Az építészinas

A modern Seherezádé, a legnépszerűbb török írónő legújabb története – egy kisfiúról, aki tizenkét évesen elefánthajcsárnak kerül a híres és hírhedt Hürrem szultána udvarába. A helyszín Isztambul, az időpont a tizenhatodik század. Tizenéves potyautas érkezik hajón a városba, különleges ajándékot hoz Szulejmán szultánnak. A kisfiúnak nincs senkije és semmije, csak Csota, a ritka és értékes fehér elefánt, amelyet a szeráj, vagyis a palota állatkertjébe szántak. Így kezdődik a kis Dzsihán eposzi léptékű története, amelynek során egyszerű szolgából a szultáni udvar előkelőségei közé emelkedik. Eljut az Oszmán Birodalom legtávolabbi sarkaiba, és ott lesz Szigetvár ostrománál.

Egy napon felfigyel rá a szultán főépítésze, Szinán mester, és ez a véletlen találkozás nagyot fordít Dzsihán sorsán.

Az építészinas színpompás kaleidoszkóp, benne vannak az Oszmán Birodalom illatai, hangjai, csodái és mindenféle lakói abból az időből, amikor a nyüzsgő Isztambul volt a világ közepe. Elif Shafak lebilincselő, egzotikus meséje rabul ejti az Olvasót, és nem ereszti el a legutolsó oldalig.

 

 

Az uralkodás művészete

 

A Helikon Zsebkönyvek sorozat első kötete a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének gondolkodásába enged bepillantást: Az uralkodás művészetében először olvashatók magyarul Bonaparte Napóleon szellemes, a Machiavellit megszégyenítő cinizmust sem nélkülöző, olykor pedig megdöbbentően aktuális gondolatai háborúról és békéről, politikáról és törvényhozásról, vallásról és társadalomról, családról és szerelemről.A korzikai kisnemesi család sarjaként született Bonaparte Napóleon (17691821) felemelkedését a győzedelmesen megvívott csaták mellett a francia forradalom biztosította, nem véletlenül tekintette önmagát a forradalom fiának, császárként pedig a forradalom örökösének, mondhatnánk, megkoronázójának. Tábornokként és uralkodóként Napóleon egyaránt a polgári jogegyenlőségen alapuló jövőt tartotta eszménynek. Polgári törvénykönyve, amely a korabeli Európa legmodernebb jogi kódexe volt, óriási hatást gyakorolt az egész európai jogrendre. Az uralkodás művészete.

 

 

 

 

 

 

Megmozdult irodalom: Radnóti Zsuzsa

Radnóti Zsuzsa (1938), Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, a Vígszínház vezető dramaturgja pályájának, publikációinak és közéleti megszólalásainak válogatott gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amely a magyar dráma és a magyar színházi szcéna elmúlt több mint százhúsz évét veszi górcső alá. A szerző az 1950-es évek végétől kezdődően mutatja be meghatározó kortárs drámaíróinkat és színházi megjelenésüket, valamint fogadtatásukat egészen napjainkig. A könyv bevezető tanulmánya arra is vállalkozik, hogy a színházi dramaturgia szemszögéből láttassa a színház és a kortárs drámairodalom összefüggéseit és trendjeit.

Az elmúlt évtizedekben nem született ilyen, a kortárs magyar drámának és a drámák színpadi sorsának elemző bemutatására vállalkozó munka. A Megmozdult irodalom érvényesen és élvezetesen beszél tizennégy meghatározó jelentőségű magyar drámaíróról. Például a komor drámák és pesti komédiák alkotójáról, Füst Milánról vagy az abszurdot hazánkban útjára indító Mészöly Miklósról és a groteszk kiteljesedését hozó Örkény Istvánról, de a korszakok krónikásáról, Spiró Györgyről is, továbbá a nemrégiben tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey Jánosról is. Az írói arcképek között olyan szerzők drámaírói munkásságába is bepillantást nyerhetünk, akik nem drámai alkotásaikról ismertek elsősorban. Ilyen például Esterházy Péter, de szó esik a független színházak kiemelkedő alakjairól – így például Pintér Béláról -, újításaikról, műhelymunkáiról.

A könyv válogatást nyújt még Radnóti Zsuzsa közéleti megszólalásaiból, s személyes hangvételű írások is olvashatók a szerzőről olyan neves kortárs drámaírók tollából, mint Spiró György vagy Háy János.

Kép forrása: Pixabay